Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)
Az árak alakulása Kecskeméten 1662—1790
nélkülözhetetlen lesz." 4 Igazán jelentős eredmények e téren a Habsburgok fennhatósága alá került országrészre kiterjedően születtek. A hódoltság viszont gyakran kimaradt a vizsgálódásokból. 5 Sajnos az elmúlt három évtized ezirányú tudományos elemzése alig érintette e vidéket. 6 Igaz ugyan, hogy a magyarországi gazdasági fejlődés szempontjából az Alföld a XVI—XVIII. század során nem volt meghatározó jelentőségű, a tapasztalható mellőzés mégsem indokolt. Egyrészt a sajátos politikai és gazdasági állapota ajánlhatná a behatóbb vizsgálódást, másrészt az a közismert tény, hogy a jelzett századokban az ország exportjának tekintélyes hányada éppen ebből a térségből származott az élő állat kivitele formájában. Az export volumenének alakulásáról, a lebonyolítók, a tőzsérek társadalmi helyzetéről, az útvonalakról, a valutáris kihatásokról igen sokat tudunk. Azonban e rendkívül fontos exportcikk létrehozóinak életkörülményeit, annak változásait máig sem ismerjük eléggé. Igaz, több tucat feldolgozás készült a civis városokról, a hódoltságon élők szenvedéseiről, az őket fenyegető veszélyekről, politikai és társadalmi körülményekről, majd a betelepítésekről. A kapott kép azonban távolról sem teljes. Mivel pedig legtöbbször csak a leíró forrásokra alapoztak, nem is mindig pontos. Nem véletlen, hogy a XVIII. századi demográfiai vizsgálatok alapján egyre többen utalnak arra, hogy a hódoltság területén a pusztulás nem is volt olyan nagyarányú mint feltételeztük, s az elnéptelenedés is nem kis mórtékben a felszabadító harcok következménye lehetett. Anélkül, hogy kétségbe kívánnánk vonni ezen hipotézisek indokoltságát, nem árt utalnunk arra, hogy a végső véleményalkotáshoz feltétlenül jobban be kell vonni az alföldi városokban létrehozott és máig fennmaradt forrásokat. 7 Igaz ugyan, hogy az e térségre utaló XVII. századi források semmiképpen sem hasonlíthatók a XVIII. századi iratok bőségéhez, de a helyi, illetve a tájegység történetét érintő, eddig ismeretlen adatok egész sorát lehet felszínre hozni belőlük. Ezek az ismeretek mindenekelőtt az itt élők hétköznapjaira vonatkozóan nyújthatnak olyan adatokat, amelyek a felmerült kétségek eloszlatását, illetve az eddigi bizonyosságok megerősítését elősegíthetik. Sem a központi kormányszervek, sem a főúri családok iratai nem helyettesíthetik e forrásokat. 4. WITTMAN Tibor: Az „árforradalom" és a világpiaci kapcsolatok kezdeti mozzanatai. Értekezések a tör" ténettudomány köréből. Űj sorozat. 4. 1957. 58. 5. A XVI—XVII. századi agrártörténetünk legfontosabb forrásainak feltárásában nagy érdemeket szerzett Kirilly Zsigmondné és N. Kiss István. A munkaközösségük által összegyűjtött forrásanyag jelentőségét elismerve Varga János egyben kénytelen volt arra is felhívni a figyelmet, hogy kutatásaikból többek között Erdély és a Duna—Tisza köze is kimaradt. Kriilly Zsigmondné—N. Kiss István: A XVI—XVII. századi parasztgazdaság struktúrájának vizsgálata. (Forráskritika és módszertani elemzés) Történelmi Szemle 1967. 10. évf. 2. sz. 212. 6. Feltétlenül ki kell viszont emelni Búza János, Hegyi Klára, Mészáros László, Káldi-Nagy Gyula és Szakály Ferenc gazdaságtörténeti ismereteinket is bővítő kutatásait. 7. Ezek közül külön is meg kell említenünk Szilády Á.—Szilágyi S.: Okmánytár a hódoltság történetéhez Magyarországon. Pest, 1803. 2. köt. amely az előző évtizedekre vonatkozóan sok ártörténeti adatot is tartalmaz.
