Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)
Gabonaűrmértékek használata Kecskeméten a XVII—XVIII. században
A Kecskemét környékén használatos fertály űrtartalmának nagyságára vonatkozó konkrét utalásunk a XVII. századból sajnos nincs. Akad azonban néhány olyan feljegyzés, amely azt a gyanút keltheti, hogy a fertályon akkor sem a kassai mérőt értették. Már maga a sajátos elnevezés is elgondolkodtató, hisz nem valamilyen mérőről, vagy köbölről van szó. A fertály mögött meghúzódó névátvitel minden bizonnyal azért történt meg, mert ezen a vidéken a kassai köböltől és a pozsonyi mérőtől erőteljesen eltérő nagyságú űrmértéket használtak. „Az Csillagos vezér a 400 kila árpáért az melly ezer oroslánios tallért adott volt, abból atunk Murtezannak az adósságra tall. 850 Az Nazur bek vött raytunk tall. 100" 8 A kapott ezer oroszlános tallér értéke 150 000 dénár volt. Ennek alapján egy kila árpáért 37,5 dénárt kaptak. Ezen évtizedekben még nem volt ritkaság, hogy a török tisztségviselők szabályosan vásároltak is a hódoltságon élőktől különféle terményeket napi, vagy ahhoz hasonló áron. Az adókönyvnek ugyanezen az oldalán olvasható az alábbi idézet ,tehát egymáshoz közel álló időben történhetett meg a vásárlás. „Böde Andrásnak 5 fertály s egy negyed arpaert attunk f(orint) 8, d(énár) 50." A 21 negyed mennyiségű árpa ára 840 dénár volt. Egy fertálynak az ára pedig 160 dénárt jelentett. A két ár összehasonlítása alapján egy fertály árpáért kifizetett összegnek 4,56 kila árpa értéke felel meg. Bár gondolnunk kell arra, hogy több bizonytalansági tényező is közrejátszhat, nem tekinthetjük véletlennek, hogy az alább idézett esethez hasonlóan az arány 1:4,56. 9 Egy újabb adat, amely 1666-os adókönyvben lelhető fel: „Murtizánnak attunk 70 fertály buzat, tall. 10 ( . . . ) egy kila arraval ados d(énár) 50." Ennek alapján egy fertály búzáért 228 dénárt kaptak. Mivel egy kila ára 50 dénár volt, egy fertályban itt is 4,56 kilát számoltak. 10 Ami számunkra ezúttal is elsődlegesen fontos, hogy egy fertály legalább négy kila nagyságával volt egyenlő, s ha ez 40—50 liter közötti értéket jelentett, a fertály itt is lényegesen nagyobb a közismert kassai avagy pozsonyi mérőnél. 11 8. Kecskemét város levéltára, 1508/c, 1663, 236. 9. LEDÉREK Emma: i. m. A szerző a csejtei mérőről szólván, amely 46,897 literrel volt egyenlő, megjegyzi: „Ugyanez a mérték kyla néven Nógrád megyében is használatos. A török mértékelnevezést különben a XIX. századi mértékösszehasonlítások, úgyszólván kivétel nélkül a pozsonyi mérőre alkalmazzák. 153. old. A pozsonyi mérő űrtartalma: 61,49 liter. Uo. 145. old. 10. A tallér értéke éppen 1666-ban mutat jelentős változást. Ha a korábbi értéken számoljuk, ami a török tisztségviselő számára kedvezőbb volt, így valószínűleg ezt vették figyelembe, az alábbi eredményre jutunk: 100 tallér értéke 16 000 dénár. Ennyi volt 70 fertály búza ára. Egy fertályért ennek alapján 228 dénárt adtak. Mivel az idézet szerint egy kila búza ára, mellyel Murtizán adós maradt 50 dénár volt, 228:50 = 4,56. Tehát egy fertályban 4,56 kila búza lehetett. (Ha a tallér újabb árfolyamán számolunk, az alábbi eredményre jutunk: 100 tallér = 20 000 dénárral. Egy fertály gabonáért 285 dénár járt, ez osztva 50-nel: 5,7. E szerint egy fertályban 5,7 kila lett volna. Ennek alapján a fertály nagysága méginkább eltávolodik a vékától, illetve a kassai köböltől.) 11. Nem árt hangsúlyoznunk, hogy a török tisztségviselő ezúttal is a Kecskeméten kimutatható áraknak megfelelő összeget fizette a terményért. Bár ezeket az adatokat nem tarthatjuk maradéktalanul bizonyító erej űnek, mivel az árak ingadoztak, de a későbbi adatok Ismeretében célszerű ezeket is idézni.
