Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)

Pénzforgalom és pénzértékek Kecskeméten 1662—1711

század végén Kecskeméten forgalomban lévő pénznemek sokaságát sorolja fel, amely felsorolás valójában a tényleges pénzforgalomnak csak a töredékét érintette: „Arany, Tallér, Forint, Timon, Lepér, öreg Garas, apró Garas, Oszpora, Dénár, Poltura". Ezen pénzek meghatározására, forgalmi értékük alakulásának nyomon követésére nem vállalkozott: „e pénznemek forgalmi értékét kipuhatolni igyekeztem, de nem kielégítő sikerrel, mert beszámításánál többnyire önkény határozta meg az értéket." Ezért megelégedett néhány, nagyon sokatmondó adat idézésével.

11 A Hornyik előtt tornyosuló akadályok nagyságára jellemző, hogy pénztörténeti adalékain túl, a hódoltság területére vonatkozóan a következő száz évben újat szinte senki sem hozott. Csupán a közelmúltban vállalkozott Buza János Nagykőrös gazdasági életének vizsgálata során néhány újabb alapvetően fontos lépés megtételére. Az öreggaras indentifikálása során tett megállapításainak egyikét mindenképpen érdemes e helyen is idézni: „A XVII. század vége felé meglehetősen tarka képet mutatott a magyarországi pénzforgalom. Ha a királyi Magyarország s Erdély pénzforgalmát ismernénk, azt mondhatnánk, bogy a török uralom alatt levő országrósz sajátos színeket vonultat fel a palettán. Mivel összefoglaló irodalom e témakörben még nem született, meg kell elégednünk azzal a feltételezéssel, hogy a hódoltság pénzforgalma valószínűleg eltért a töröktől mentes területekétől."

12 Még súlyosabb megállapításra jutott Hegyi Klára a közelmúltban megjelent munkájában: ,,. . .végén kikerülhetetlenül beleütközünk a korszak egyik legnehezebb kérdésébe, a pénzek hínárszövevényes rendszerébe. Európai és török, hazai és külföldi pénzek sok-sok fajtája volt forgalomban, melyeknek nemesfémtartalma, árfolyama, egymáshoz viszonyított értéke állandóan változott. A korszak egyszerű adófizetője remélhetően nem ugyanazzal a kiszolgáltatottsággal bukdácsolt közöttük, mint napjaink történésze, aki keserves számításokkal próbálja közös nevezőre hozni a különböző pénzekben megadott értékeket, s amikor azt hiszi, hogy helyes eredményre jutott, s elvégzi az ellenőrző számítást is, arra a kevésbé megnyugtató eredményre jut, hogy egy akcse egyenlő két akcséval . . ."

13 E felidézett vigasztalan kép ellenére mégis azt kell hangsúlyoznunk, hogy kellő elmélyültséggel, a részletek gondos feltárásával, majd a részeredmények összegezésével az esetek nagyobb részében minden kétséget kizáróan rendet 11. Hornyik több esetben az indokoltnál jobban hangsúlyozza a török tisztviselőkkel kapcsolatos pénzügyi müveletek esetén az önkényt. Az érvényesülő törvényszerűség rovására eltúlozza a kivételt, és így azt a képzetet sugallja, hogy a pénztörténeti kutatások reménytelen vállalkozások. Kecskemét város története oklevéltárral. Kecskemét, 1860—1866.

1—IV. köt. Különösen a II. kötetben érezhető ez a megnyilvánulás. 12 BUZA János: öreg garas (A hódoltság utolsó éveinek pénzforgalmához.) Történelmi Szemle. 1973. XVI. évf. 1 — 2. szám, 151. old. 13. HEGYI Klára i. m. 114.