Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)

Pénzforgalom és pénzértékek Kecskeméten 1662—1711

a korszaknak város- és ipartörténete, amelyet — a legújabb időkig — mintha kiutasítottunk volna a kutatandó témák közül."

8 Ujabb sajátossága történetírásunknak, hogy lényegesen többet tudunk a XVI. századi gazdasági és társadalmi fejlődésünkről, mint a XVII. századiról. Ez a megállapítás a pénztörténeti kutatásokra még fokozottabban áll. E téren átfogó munka a legújabb évek nagyszerű eredményeit is figyelembe véve, csak a XVII. század derekáig áll rendelkezésünkre.

9 Ez annál feltűnőbb, mivel ezen utóbbi évszázadra vonatkozó forrásaink lényegesen bővebbek mint a korábbiak. Az adósságok és paradox vonások felsorolásakor arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy az Erdély és a hódoltsági terület iránti érdeklődés a XVII. század második felét illetően indokolatlanul alábbhagyott. Ennek köszönhető, hogy nagyon gj^akran találgatásokra kényszerülünk olyan területeken is, ahol elegendő forrás állna rendelkezésünkre. Nem eléggé megalapozottak ismereteink a tekintetben, hogy milyen fejlettségi szinten álltak ezek a térségek- Ment-e végbe jelentős gazdasági fellendülés a XVII. század békésebb évtizedeiben? A gazdasági romlás már ekkor megindult, vagy csak a felszabadító háborúk következménye lett ? Az elszegényedés és a gazdasági visszafejlődés a Török Birodalom területén kibontakozó társadalmi és politikai válság hatására erősödött-e meg, vagy a Nyugat-Európától való gazdasági függésünk szükségszerű velejárója volt ? A török hódoltság területének pusztulásáról, sorozatos szenvedéséről és veszteségének arányairól lényegesen többet tudunk, mint életéről,gazdasági forrásainak alakulásáról, más országrészekkel fenntartott kapcsolatairól, társadalmának sajátos strukturálódásáról.

10 Ez minden bizonnyal azzal is magyarázható, hogy e terület pénzügyi életével szinte egyáltalán nem foglalkoztak. Az utóbbi száz évben csaknem kizárólag Hornyik János munkájából merítettek mindazok, akik ezirányú munkájuk során elfogadható támpontokat kerestek. Hornyik célkitűzése és részben feldolgozási módszere azonban nem tette lehetővé, hogy az illusztráción, az egyedi esetek idézésén túljusson, így megállapításai és összegezései kevés segítséget nyújtottak a későbbi kutatóknak, sőt egyik-másik megállapítása máig riasztóan hatott. Mindenképpen le kell azonban szögeznünk, hogy több mint száz évvel korábban nehezen leküzdhető gondot jelentett volna számára e téren is maradandó munkát végezni. Hornyik az ezzel kapcsolatos nehézségei érzékeltetése érdekében a XVII. 8. U. o. 129. 9. HUSZÁR Lajos: Habsburgházi királyok pénzei 1562—1657. Corpus Nummorum Hungáriáé III/. Bp. 1975. 10. HEGYI Klára: Egy világbirodalom végvidékén. Bp. 1976.