Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)

Pénzforgalom és pénzértékek Kecskeméten 1662—1711

nagyobb vadszámmal rendelkezők a korábbinak csak 30 százalékát képezték. Még egyértelműbben jelzi a visszaesést az egy főre eső átlag alakulása. 1662: 26,6 vadszám (100%), 1684: 16,45 (61,8%), 1686: 6,7 (25,18%), 1703: 9,58 (36%). A fenti adatsorok jól illusztrálják a vidékünkön végbement pusztulást. Ezek alapján könnyen érthető, hogy a város áruforgalma és ennek nyomán pénzforgalma erősen csökkent. Nem téveszthet meg bennünket az a tény sem, hogy a különféle tisztségviselők elszámolásában a korábbinál nagyobb összegek is többször előfordulnak, hogy a beszedett adók mennyisége is meghaladta az előző évekét. Mindez csak az állami terhek növekedését bizonyítja egyértelműen.

330 A város pénzforgalmában ez a közel két évtized vonultatja fel a legtöbb pénzfajtát. A pénzforgalmat a felszabadító háború során vidékünkön átvonuló nyugat-európai katonák által hozott különféle pénznemek teszik szinte áttekinthetetlenül bonyolulttá. Ehhez járultak még a kilencvenes évek elején lezajlott pénzreformok, az abszolutisztikus gazdasági és politikai irányítás hatásának egyre fokozottabb érvényesülése. Joggal állítjuk, hogy ennek az időszaknak a pénzügyi élete összetettebb és változékonyabb mint a hódoltságé. Ezt igazolja az is, hogy e nem egészen két évtized alatt kb. negyven féle pénz, illetve elnevezés szerepel forrásainkban. Hangsúlyoznunk kell viszont, hogy ez a sokféleség a tényleges forgalomnak csak kisebb részét érintette. Az adóbefizetések között a külföldi pénzek szórványosan tűnnek fel, arányuk százalékban gyakran szinte ki sem fejezhető. Ezt jelzik a református egyház számadáskönyveinek bejegyzései is. Ugyanakkor a rendelkezésünkre álló tényanyag több tekintetben hézagosabb, mint az előző évtizedekben. Vannak évek, amelyekből használható adatokkal alig, vagy egyáltalán nem rendelkezünk. E fenti megállapítással egyidőben fel kell hívnunk a figyelmet arra is, hogy a tallérveretek esetenként jelentős számban fordulnak ugyan elő a város tisztségviselőinek elszámolásában, de amíg az aranypénzek aránya 1662 és 1686 között csak 10,42 százalék, 1687—1703-ig viszonyt 59,67 százalék, a tallérveretek összege az előző szakasz 35,64 százalékról ez utóbbiban 4,46 százalékra süllyedt. Nem elhanyagolandó mértékben csökkent az egyébként továbbra is tömegesen forgalomban levő garasveretek aránya is: 41,5-ről 31,25 százalékra. (L. a XXX—XXXI. táblázatokat.) Nem kerülheti el a figyelmünket, hogy az adó befizetésekor és a város „házi pénztárának" nyilvántartásaiban mégis a garasban történő fizetés a legtöbb. 330. Hornyik III. kötet erre vonatkozóan bőséges anyagot szolgáltat.