Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)

Pénzforgalom és pénzértékek Kecskeméten 1662—1711

Már korábban is utaltunk arra, hogy az oroszlános tallér a garassal együtt tűnt el kb. tíz évre a helyi forgalomból. A magyarországi viszonyoktól eltérő sajátosságként kell kiemelnünk azt is, hogy a török kiűzéséig a lengyel pénzek a pénzforgalomban elenyésző hányadot jelentettek. Az összehasonlításra módot adó elszámolásokban jelentősebb mennyiségben ritkán tűnik fel a poltura, és az egész összegnek csak 0,2 százalékát képezi. A többi lengyel pénz forgalma még szűkebbkörű. Ugyancsak csekély az egyéb idegen pénz előfordulásának a száma is. A velencei eredetű citkin arany is csupán néhány alkalommal, bár jelentős mennyiségben bukkan fel. (L. ott.) Forrásaink tanulsága szerint tehát a hódoltság idején Kecskeméten a pénzforgalom döntő hányadát a királyi Magyarországon hivatalosan forgalmazott pénzek képezték. Az összehasonlítási lehetőséget nyújtó elszámolások adatai azt jelzik, hogy a pénzforgalom kb. 87 százalékát ezek alkották. Nem volt egyértelműen ellenőrizhető 6,70 százalék. A török és minden más idegen pénz nem egészen 6 százalék arányban részesült a forgalomban. Nehezítette a kecskeméti elszámolások és nyilvántartások vezetését, hogy ugyanannak a pénznek az értéke más volt helyben, Budán, Füleken és Pozsonyban. Márpedig mindezekkel pénzügyi kapcsolatban is álltak. Részben ennek köszönhetjük, hogy az értékváltozásokra, átváltási arányokra vonatkozóan viszonylag sok feljegyzésünk maradt. Minden bizonnyal a nyilvántartásokban fellelhető eltérő arányok sugallták hosszú időn át azt a benyomást, hogy a hódoltság területén az egyes pénzek arányát az önkény határozta meg. Természetesen számolnunk kell a gyakori értékváltozással is, amely vidékenként más-más ütemben történt és az új értékek megszilárdulásáig tartó átmeneti állapotokkal is. A bonyolult, sokszor zavaros állapotok naponta szülték az alkalmat a spekuláció és az önkény számára. A következő szakasz pénzforgalmát a felszabadító háborúk, a nyomukban járó nagyfokú elnyomorodás és az abszolutisztikus törekvések határozták meg. A háborús terhek és a közbiztonság hiánya miatt az állatállomány, amely köztudottan a legfontosabb árucikk volta hódoltság területén, katasztrofálisan lecsökkent. A felemelkedés igen lassú volt. A szabadságharc kezdetéig, a csaknem két évtized alatt, a 6—10 marha értékének megfelelő ingó vagyonnal rendelkezők száma sem érte el az 1684-es szintet. A 11—50 vadszámmal rendelkező, tehetős cívisek száma a korábbinak csak az 57%-át, az 51—100 vadszámmal rendelkezők 33,8 százalékát képezték, a 101—200 vadszámmal rendelkező gazdag cívisek sajátos módon 33 százalékkal meghaladták a háború előtti számot, de a rendkívül gazdagnak számító 201-nél