Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)

Pénzforgalom és pénzértékek Kecskeméten 1662—1711

Az összegyűjtött adatok alapján a korábban megrajzoltaktól eltérő állapotok bontakozódnak ki előttünk. Nem is az meglepő, bogy a török értékpénzek szinte teljesen hiányoznak, hisz közismert, hogy ennek verésére viszonylag későn került sor a Török Birodalomban. Csupán a török arany a kivétel. Azonban ez a fizetési eszköz is csak 1683-ban tűnik fel vidékünkön, és 1701ig ritkán és elenyészően csekély mennyiségben lelhető fel. A többi török pénz nagyon szerény forgalma az igazán feltűnő. A piaszterre Kecskeméten és Nagykőrösön is csak egy-egy feljegyzést találunk. A timon, a lepér, a para és az oszpora voltaképpen váltópénzként forgott közkézen. Ezen váltópénzek közül is csupán az oszpora volt forgalomban városunkban 1662 előtt. A timon alig másfél évtizedig, a para pedig csupán 3—4 évig lelhető fel elvétve írott emlékeinkben. A lepér forgalma is alig valamivel nagyobb. Fontos megfigyelésként rögzíthetjük tehát, hogy a hódoltság utolsó évtizedeiben (de a nagykőrösi források tanulságai alapján az előző félévszázadban is!) a török pénzek nagyon szűk köre végig alárendelt szerepet játszott pénzforgalmunkban. Ezt igazolják a város tisztségviselőinek elszámolásai is, amelyek alapján készült a XXX. és XXXI. táblázatunk. 1686-ig a legtömegesebben forgalomban levő ,,török" pénz, a timon az elszámolt Összegekben csupán 5,6 százalékot jelentett, míg az oszpora és a török arany százalékban szinte ki sem fejezhető mennyiségben lelhető fel. A párának, a piaszternek és a lepérnek pedig nyoma sincs ezekben a számadásokban. Feltétlenül hangsúlyoznunk kell azt is, hogy a város konyhájára történő bevásárlások, a különféle ajándékok vételének nyilvántartásából is hiányoznak, vagy csak ritkán tűnnek fel. Ugyanezt mondhatjuk el az adókönyvekről, ahol az esetek többségében részletesen feljegyezték, ki milyen pénzzel fizetett. Természetesen a timon kivételével, melynek forgalmáról már külön szóltunk. Nem szabad elmennünk megjegyzés nélkül amellett sem, hogy a timon feltüntetése és átmeneti térhódítása szoros kapcsolatban lehet a Habsburg Birodalomban 1659-ben végrehajtott pénzügyi reformmal is. Az ennek nyomán kialakult bizonytalanság és pénzhiány valószínűleg hozzájárult a francia eredetű, de török közvetítéssel terjedő pénz népszerűségéhez. Külön vizsgálat tárgya lehetne viszont, hogy a garas, illetve öreggaras a 60-as évek elején tapasztalható átmeneti és csekély forgalom után miért tűnik el, és miért csak 1676 után tör be, most már tömeges arányokban, a hódoltság területére. Az viszont könnyen igazolható tény, hogy a garas elterjedése fokozatosan kiszorította a timont. (L. a XXX. és a XXXI., valamint a XXII. táblázat adatait.) Ez is megerősíti azt a feltételezésünket, hogy a timon elterjedéséhez hozzájárult az említett vákuum. Tehát nem valamiféle váratlanul kialakult gazdasági kapcsolatrendszer emelte át e pénzt a hódoltsági területekre.