Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)
Pénzforgalom és pénzértékek Kecskeméten 1662—1711
XXV táblázat A „VADSZÁM" ADÓALAP-ALAKULÁSA KECSKEMÉTEN 1662—1711 KŐZÖTT Év Adófizetők A vadszám szerinti megoszlás Év száma 0 1—5 6—10 11—50 51—100 101—200 201— 1662 792 177 202 85 230 50 36 12 1667 815 235 257 89 190 25 17 4 1676 1133 163 434 128 322 38 30 18 1684 1219 338 379 147 271 62 12 10 1686 1108 423 470 103 94 11 4 3 1688 1085 342 405 151 167 13 6 1 1695 1113 552 284 115 133 17 10 2 1703 1243 551 371 145 156 21 16 3 1705 1278 758 319 82 97 13 6 3 1707 1043 728 214 47 43 9 2 — 1711 1222 901 260 25 28 7 1 — tonság javulásának hatására, a széttelepülések miatt nem egyszer csökkent. 329 Mivel a legmobilisebb társadalmi rétegek a legszegényebbek voltak, ezek tömege és vagyonuk alakulása nem jelzi pontosan az egész város anyagi szintjének változását és közvetve a pénzforgalom alakulását. A középvavagyonnal vagy nagy állatállománnyal rendelkezők számának hullámzása viszont egyértelműen vall. A török kiűzéséig bizonyos ingadozások ellenére is kitapintható a fokozatos elszegényedés. A hárorúk hatására egyrészt a gulyák ritkultak meg, másrészt a külföldi kereskedelmi kapcsolatok módosultak. Ennek ellenére az árutermelésre berendezkedett civis város ekkor még sokirányú és viszonylag széles körű kapcsolatot tartott fenn részben a német és az olasz területekkel, részben pedig az ország többi politikai és tájegységével. Ez a kapcsolatrendszer biztosította számára az aránylag nagy pénzforgalmat. A különféle török pénzek magyarországi elterjedtségének köréről eddig csak szórványos megfigyelések és utalások szóltak. Kecskemét és részben Nagykőrös korabeli forrásai alapján egységesebb képet tudunk formálni. 329. KOSÁRY DOMOKOS: Pest megye a kuruckorban. In: Pest megye múltjából. Bp. 1965. 31—36. old. Eel kell azonban hívni a figyelmet arra, hogy Kosáry adatait a megyei adminisztráció számára készített összesítés alapján gyűjtötte. Ezek pedig nem mindig fedték a valóságot. Kecskemét és Nagykőrös esetében lehetőségünk van arra, hogy ezeket az adatokat szembesítsük a városi adókönyvekkel. A saját használatra készített, éveken át folyamatosan vezetett, és szerencsére megmaradt lajstromok feltétlenül megbízhatóbbak. Ezek szerint Kecskeméten a lakosság számának csökkenése távolról sem volt olyan nagyarányú, mint amekkorát Kosáry jelez, és az átmeneti csekély csökkenés után ismét hamarosan nőtt az adófizetők száma. (L. még 417—420. old.)
