Bács-Kiskun megye múltjából 6. - Helytörténeti források és szemelvények a XVIII-XIX. századból (Budapest, 1982)

Kiskunság száz esztendő szakirodalmában (1731—1839) - Bevezetés a szemelvényekhez

Kecskeméten 34 080 lakost tüntetett fel, itt már 35 500 lakosról van szó. Egyedülálló és nyilván téves az a megállapítása, hogy Kecskeméten ,,a' lakosoknak kevesebb része a' katholika". Az egész országot, sőt Európát bemutató művek után térjünk vissza időrendben egy kicsit, és vegyük sorra azokat a műveket, amelyeknek kizárólagos témája most már csak a Hármas Kerület, illetve csak a Kiskunság. Ezek sorában első helyen kell szólnunk Horváth Péter Commentatiójárói. HORVÁTH PÉTER Commentatió de initiis ac maioribus Jazygum et Cumanorum eorumque Constitutionibus c. művét mindössze két év választja el Bedekovich feljegyzéseitől. Ez a latin nyelvű mű 1801-ben készült el, és a címoldalon feltüntetett adattal ellentétben 1802-ben jelenhetett meg, amint azt a műhöz mellékelt Bedekovich-térkép 1802-es keltezése is mutatja. Az értekezés megszületésének érdekes történetéről Gyárfás István részletesen megemlékezett.

46 Ki volt tulajdonképpen Horváth Péter, a jászkunok első történetírója? Szinnyei mindössze ennyit ír róla: „Horváth Péter, a jászok és kunok főjegyzője (1801) és a jászberényi gymnasium igazgatója; később jász-kun alkapitány 1829-ig, Pest- és Heves-megyék táblabírája." Amint látjuk, Szinnyei — általános szokásával ellentétben — sem a születési, sem a halálozási adatot nem közli, lexikonjaink pedig meg sem emlékeznek Horváth Péterről. Érdekes az is, hogy bár a jászberényi gimnáziumnak 1787—1809-ig igazgatója volt, a gimnázium évkönyvei sem tüntették fel az életrajzi adatokat, pedig többször is megemlékeztek érdemeiről.

47 Születésének helyére szerencsére maga Horváth Péter utalt művének 1823. évi magyar nyelvű kiadásában, s így a jászjákóhalmai róm. kat. plébános szíves közlése alapján tisztázódott, hogy 1756. február 19-én született Jászjákóhalmán. Elhalálozásának időpontjára vonatkozóan a Jászberényi Lehel Vezér Gimnázium honismereti szakkörétől kaptunk értékes segítséget a Jász Hírlap 1937. évi 29. számában megjelent cikk másolata formájában. Ebben Prückler József azt írta, hogy Horváth Péter Jászberényben 1829. február 24-én halt meg, és állítólag a jászberényi katolikus plébániatemplom sírboltjában van eltemetve. Sírfelirata azonban már 1937-ben sem volt megtalálható, s így legfeljebb feltételezhető, hogy a kripta valamelyik elfalazott részében nyugszik. Horváth Péter fenti életrajzi adatait megerősíti Fodor Istvánnak, a jászberényi múzeum munkatársának a Honismeret 1979. évi 1. számában kutatásunk után megjelent cikke is, amelynek címe: A Jászkunság első történetírója. A reformkor magyarosító irányzatának megfelelően Horváth Péter is szükségét érezte, hogy latin nyelvű művét magyarul is kiadja. Erre 1823-ban került sor,

48 de ebből a kiadásból kimaradt az egyes kerületek földrajzi leírása, azaz a latin nyelvű kiadás befejező része. Ezért a hozzáférhetőség kedvéért közöljük a Kiskunságra vonatkozó latin szöveg magyar fordítását. Amint a mű címe is mutatja, Horváth Péter nem lexikont írt. ö inkább a Bél Mátyás által kijelölt úton haladt témájának feldolgozásában, és ugyanaz a cél is vezérelte. Az 1823-as kiadáshoz választott jeligéje is mutatja a reformkor felé haladó magyar nemesi társadalom alaphangulatát. Cassiodorus szavaival indítja útnak Horváth a könyvét: „Éjjel, nappal forgasd kezedben az Atyák' emlékezetit, vizsgáld meg nemzetednek eredetét, a' történt dolgait, és a' Jegyző könyveknek emlékiratait tartsd fel eszedben, mert rút dolog a' maga Hazájában tudatlan jövevénynek lenni." E célkitűzésnek igyekezett mindenben eleget tenni. Hazánk történetét Attilánál kezdte, majd részletesen tárgyalta a kunok és jászok