Bács-Kiskun megye múltjából 6. - Helytörténeti források és szemelvények a XVIII-XIX. századból (Budapest, 1982)

Kiskunság száz esztendő szakirodalmában (1731—1839) - Bevezetés a szemelvényekhez

betelepedését, és hitet tett amellett, hogy a kunok nyelve megegyezett a magyarokéval. Ha sok is a művében a történelmi tényekkel nem igazolható legenda, főleg Attila és a kunok történetében, érdeme mégis kiemelkedő. Maga Gyárfás István fél évszázaddal később, 1370-ben így emlékezett meg róla: „...mindeddig a jászkunok történelmére nézve legfontosabb s eredetibb munka a Horváth Péteré maradt."

49 Valóban hosszú évtizedeken keresztül valamennyi földrajzi leírásunk Horváth Péter művét használta támaszként a jászkun témával kapcsolatban. Volt, aki hivatkozott is rá, de voltak olyanok is, akik hallgattak róla, művük azonban elárulja forrásukat. Bár Gyárfás tudományos alapossággal megírt hatalmas alkotása később elfedte Horváth érdemét, ismerjük el mégis, hogy azért Horváth Péter is joggal megérdemelt volna néhány szót lexikonjainkban. A Horváth Péterre hivatkozó művek között említhetjük ,,a' Sopronyi Evang. Fő Oskolában Philosophiát, Statisztikát és Históriákat tanító" MAGDA PÁL könyvét, amely 1819-ben Pesten jelent meg „Magyar Országnak és a' Határ Őrző katonaság vidékinek leg újabb statisztikai és geográphiai leírása" címmel. Magda Pál ebben, bár meglehetősen röviden, a Jászkunságot is tárgyalja. A Kiskunságra mindössze három oldal jut. Leírása a kiskunsági kutató részére semmi újat sem nyújt. Amint azt az 502. oldalon található jegyzetben maga a szerző is említi, Horváth Péter 1801. évi művéből vette adatait. Egyébként e könyvét Magda Pál a szerző megjelölése nélkül német fordításban is kiadta 1832-ben Lipcsében „Neueste statistisch-geographische Beschreibung des Kőnigreichs Ungarn, Croatien, Slavonien und der ungarischen Militárgrenzen" címmel. Végére érve a tárgyalt korszakunkban önállóan megjelent művek bemutatásának, nézzük még át a 19. század első felének legjelentősebb tudományos folyóiratát, a TUDOMÁNYOS GYŰJTEMÉNYT. Amint köztudott, ez a folyóirat 1817-től havonta jelent meg 1841-ig, és így kiváló lehetőséget nyújtott a honismerettel foglalkozó, rövidebb értekezések közlésére. A Kiskunsággal kapcsolatos első cikket már 1818-ban megtaláljuk a folyóiratban. Szerzője PETERKA JÓZSEF,

50 ,,a' tisztelt Nemes K. Kun Kerületnek fő Orvossá (Physicussa)", aki a következő hosszú címet adta cikkének: „Kiss Kun Kerületnek, 1805-ik, és Januárius első napjától kezdvén, egész az 1817-ik esztendei December Holnapnak utolsó napjáig; előszször Helyenként, azután öszve Summázottan leírott Statisztikai esmérete". Ebben az 1804-es „Populáris conscriptio" (népszámlálás) után következő 13 év születési, halálozási és népszaporodási adatait dolgozta fel a Kiskunság nyolc helységében; ezek Lacháza, Kunszentmiklós, Szabadszállás, Fülöpszállás, Félegyháza, Majsa, Halas és Dorozsma. Helységenként kimutatta évenkénti részletezésben és összesítve a születettek számát. E táblázatokon belül külön tüntette fel a „kettősek" és a „fattyúk", valamint a „házasottak" és a „mentő himlőv. beoltottak" számát. Másik táblázatban foglalta össze a megholtak számát, kiemelve a szerinte legfontosabb betegségekben, himlőben, „patétsbetegségben"

51 elhunytak számát. A következő táblázat a megholtakat életkoruk szerint részletezi, végül ugyanezt hónapokra bontva is megtaláljuk. Miután ezeket a táblázatokat mind a nyolc helységről összeállította, az öszszesítések alapján ugyanezeket a táblázatokat az egész Kiskunságra vonatkozóan is elkészítette. A Kiskunság lakosságának összlétszáma az 1804-es népszámláláskor Peterka adata szerint 39 230 fő volt. Az 1817 decemberéig terjedő 13 év alatt a Kiskunság az ő kimutatása szerint 8788 fővel gyarapodott, ami a lakosság 22,4%-ának