Bács-Kiskun megye múltjából 6. - Helytörténeti források és szemelvények a XVIII-XIX. századból (Budapest, 1982)

Előszó

Bács-Kiskun megye múltjából I. Illyés Bálint—Szőts Rudolf: Bél Mátyás: A kunok és a jászok avagy filiszteusok kerületei. (A latin szöveg magyar nyelvű fordítása magyarázó jegyzetekkel ellátva.) Bárth János: Fájsz népessége a XVIII. század közepén. (A feldolgozáshoz mellékelve a „Status animarum Fajsziensium", a latin nyelvű összesítés.) Bács-Kiskun megye múltjából II. Iványosi-Szabó Tibor: Három katonai összeírás a Rákóczi-szabadságharcból. (A feldolgozáshoz mellékelve a három összeírás teljes szövege.) Eperjessy Kálmán: Bács-Kiskun, illetve Bács-Bodrog megye a II. József kori Országleírásban. (A német nyelvű forrás eredetije, a Militarische Beschreibung von Hungarn, Bécsben található.) A korábbi nagyobbrészt érthetően alkalmi forráspublikálással szemben feltétlenül tudatosabb és szélesebb körű munka eredménye ez a kiadvány. Ezt mindenekelőtt az tette lehetővé, hogy a kiváló nyelvtanár, Szőts Rudolf hajlandó volt oktató-nevelő munkája mellett jelentős mennyiségű időt és még több energiát áldozni egyrészt a nyelvi szempontból rendkívül nehéz és igen sok buktatót magában rejtő Bél Mátyás szövegek gondos fordítására, másrészt, amíg egészsége engedte, a lefordított, összegyűjtött szemelvényekhez hivatásos történészeknek is becsületére váló megfelelő magyarázatokat adni. Sajnos a jelen kötet sem lehetett minden tekintetben olyan arányú, olyan átfogó, hogy legalább a XVIII. századi legfontosabb forrásainkat felölelhette volna. Ezt többé-kevésbé érthetően nem teszik lehetővé sem a helyi tudományos, még kevésbé az anyagi lehetőségek. Kötetünkkel kettős célt igyekeztünk elérni. Egyrészt közre kívántuk adni a Rákóczi-szabadságharc és a József-kori összeírások keletkezése között vitán felül legjelentősebb leíró forrásunk földrajzi egységünkre vonatkozó részeit, kiegészítve ezzel a néhány évvel korábban publikált Jászkunságra vonatkozó fejezeteket. Másrészt e földrajzi egység talán legismertebb közigazgatási-etnikai részének, a Kiskunságnak alaposabb megismeréséhez kívántunk újabb tanulmány számba menő magyarázatokkal és szemelvényekkel hozzájárulni. Bár e tematikához látszólag kevésbé kötődik a „Kővári kerület története" című rész, ennek ellenére közreadása mellett döntöttünk. Eljárásunkat több tényező indokolta. Mindenekelőtt azt kell kiemelnünk, hogy Bél Mátyás egyazon szerkezeti egységbe építette be munkájában a korábban már jelzett „A kunok és jászok avagy filiszteusok kerületei" című résszel. Akkor nem vállalkozhattunk a fordítás elvégeztetésére, illetve kiadására, mivel a kézirat hollétét homály fedte. Szőts Rudolf ügybuzgalmának köszönhetően előkerült latin nyelvű kézirat magyar fordításának az itt történő megjelentetését indokolja az a tény is — Bél Mátyás minden bizonnyal ennek alapján fogta össze a két földrajzilag távol eső területet egy egységbe —, hogy a közigazgatási, politikai szervezetük sok rokon vonást mutatott. így a Jászkunsággal foglalkozók nem csekély haszonnal forgathatják ezt. Végül nem utolsó szempont az sem, hogy ezen Bél-szöveg kézirata a történészek előtt eddig teljesen ismeretlen volt, s így közlésével az országos történetírásnak is szolgálatot tehetünk.