Bács-Kiskun megye múltjából 6. - Helytörténeti források és szemelvények a XVIII-XIX. századból (Budapest, 1982)

Bél Mátyás: Pest-Pilis-Solt vármegye - Forrásközlés

ból visszatért Frangepán is részt vett; ezt már máshol (q) is említettük. Szerencsésebb volt Ferenc a béke létrehozásában, 1535-ben Vácott és 1538-ban Váradon, amint ez megvan Bethlennél (r) : „Közben az előző évben kezdett tárgyalások folytatására döntőbíróul választják (ezeket most általában megbízottaknak hívják) Károly részéről János lundi érseket, egyben roschildeni érseket, Ferdinánd részéről báró Vels Leonhardus tanácsost és kamarást, egyúttal Ferdinánd főudvarmesterét és egyben Magyarország általános parancsnokát (ami nyilvánvaló abból az oklevélből, amellyel teljes cselekvési szabadságot engedélyeztek nekik, Bécsben 1537. október 28-i kelettel), és végül János király részéről a küldöttek voltak Frangepán Ferenc bácsi és kalocsai érsek és egyben egri püspök és Brodericus István váci püspök, akiknek ennek a végrehajtására szintén tejhatalmú megbízást adtak Budán 1537. november utolsó napján." íme! Frangepán egyidejűleg egyrészt kalocsai érsek, másrészt egri főpap, és ezek közül a méltóságok közül ezt az utóbbit a pápa megerősítésével, amazt pedig János király adományából, de hihetőleg a római kúria akarata ellenére nyerte el. Ez egyszersmind Bembus Péter bíboros (s) leveléből is megtudható, hiszen ő Ferenchez intézett levelét Saddoletust utánozva vagy abból az okból, amelyről szóltunk, csupán az egri püspöknek címezte. A férfi érdemei így vannak abban a levélben röviden összefoglalva. Azt mondja: „Igen kedves a számomra, hogy szeretsz engem, te, aki igen derék ember és Isten egyházában nagy és híres férfi vagy, de akinek irántam való szeretetének és jóakaratának biztos jeleit és bizonyítékait nemegyszer éreztem, amit sohasem fogok elfelejteni". Frangepán kétségtelenül barátságosan bánt Bembussal, amint ez kiderül az idézett levélből. Ez elég bizonyíték arra, hogy ő a külföldieknél nemcsak tekintélyével, hanem a szeretet és jóakarat nem egy megnyilvánulásával is érvényesült. Egyébként, hogy a mi emberünk nagy ellensége volt Peréni Péternek, azt Paullus Iovius (t) írja. A gyűlölet oka onnan ered, hogy Perényi abban a zűrzavaros helyzetben az egri püspökséget és várat elfoglalta, és annak jövedelmét birtokolta, miközben Ferdinánd és a Rendek nemcsak ellene voltak, hanem méltatlankodtak is, amint ez benne van az ország törvényeiben (u). De térjünk vissza magához Ioviushoz, aki Peréni fogságát súlyos és sajnálkozást keltő ékesszólással írja le. Azt mondja: „A megszerzett birtok és a megbízhatatlan jellem gyanús voltát erősen növelte az a levél, amelyet Peréni saját kezűleg írt néhány magyar főúrhoz, és amelyet Frangepán egri főpap jelentett fel a királynál, ö ugyanis nagy ellensége volt Peréninek, mivel az katonai önkénnyel az egész egri papság igen gazdag jövedelmét saját lovasainak eltartására lefoglalta, úgy látszott, hogy evvel a levéllel pedig az ő fennhatóságát követőknek tetemes és új zsoldot ígér". A főembereknek akkoriban annyira eltérő törekvései az okozati és elszenvedett jogtalanságok miatt egymás kölcsönös elvesztésére ingerelték őket. Ezt a polgárháború kegyetlen következményei közepette annak megfelelően kell megítélni. Ennyit Ferencről. (q) Ennek a műnek első kötetében Parte Spec. Membr. I. Sect. I. Pozsony város történetében Cop. IV. § VIII. p. 208. Csodálkozni lehet, hogy Bethlen Farkasnál semmi nyoma sincs ennek a követségnek: bár a sikertelen pozsonyi békéltetésről megemlékezett. Lib. II. p. 69. (r) Lib. II. p. 81., ahol a béke 42 feltétele is olvasható, egészen a 91. oldalig. (s) A Páduában 1539. május 23-án írt levél megvan az Epistolarum Femiliarium Lib. VI. p. m. 720. (t) Historiarum Lib. XLII. p. m. 440. elején. (u) Az 1545. évi LUI. törvénycikkben és a királynak erre a cikkelyre adott válaszában p. 372.