Bács-Kiskun megye múltjából 6. - Helytörténeti források és szemelvények a XVIII-XIX. századból (Budapest, 1982)

Bél Mátyás: Pest-Pilis-Solt vármegye - Forrásközlés

Draskovith II. György ősi grófi nemzetségből született 1515-ben és azután kora ifjúságától kezdve kitűnő könyveken nevelkedve könnyen kiérdemelte, hogy a papi rendbe felvegyék. Miután ennek jelentéktelenebb papi beosztásokban eleget tett, 1550-ben elnyerte a pécsi, majd a zágrábi püspöki süveget, azután I. Ferdinánd jóvoltából a váci és végül II. Rudolf pártfogásával a kalocsai érsekséget. Egész életmódjával mind az egyházi, mind az állami ügyek sikeres intézésére kiválóan alkalmas volt; ezért mindkét részen ismerték. Amikor Ferdinánd elküldte őt az akkoriban tartott tridenti zsinatra, ott olyannak mutatkozott, amilyennek egyrészt a dolgok állása megkívánta, másrészt a megbízatásának ésszerűsége azt magával hozta. De ezt már hosszú lenne elmondani, (v) Nemcsak a zsinati munkájával, hanem más, kitűnően végzett ügyekkel is megérdemelte tehát, hogy a császár ajánlására felvegyék a bíborosok sorába. Erről a dologról Istvánffy azt mondja: „Gergely elhunyta után V. Sixtus következett. Ö a császár többszöri ajánlására Draskovith György győri püspököt és magyar kancellárt, ezt a művelt és a tiszteletre méltó, jámbor élete és erkölcsei miatt híres férfit a bíborosok kollégiumába bevette (az Almi-k családjából való Caspar bolognai patrícius útján) elküldve neki a bíbor kalapot, amelyet a pápa nevében Szent Ágoston templomában Caspar bécsi püspök kezéből kapott meg. Végül ő vendégül látta Ernő, Mátyás és Miksa ausztriai hercegeket, akik részt vettek a szertartáson, nem azért, mert meghívták őket, hanem önként jöttek el a maguk egyéni emberségéből és az iránta érzett jóakaratukból. Istvánffyn kívül Rátkay (y) is följegyezte, hogy az illír alkirály ajándékából már akkor az övé volt a zágrábi szék, amelyet dicséretesen töltött be. Társként tették Frangepán Ferenc Slunius mellé. Annak halála után a paraszti tömeg úgy vélte, hogy a katonaság buzgósága megszűnt, és hogy a szolgai munkák és adók elviselhetetlen terheitől a helyzete súlyosbodni fog; ezért lázadással gonosz háborút indítva a nemesség, mint a jogtalanságok szerzője ellen, megkísérelte fegyverrel orvosolni nyomorát. És kétségtelenül a vidék pusztulásához vezetett volna ez a dolog, ha a kétségbeesett gyülevész haddal idejében nem szállt volna szembe György, ö tanácsot tartván a főemberekkel Alapi Gáspár és Keglevitsek Mátyást a kéznél lévő hadsereggel elküldte a lázadás leverésére. Nagy vereséget szenvedtek a lázadók, Gubecz Mátyást pedig, aki az eszeveszett nép királyaként viselkedett, elfogták. Megkínozták, és miután tüzes vaskoronával a fejét előbb megkoronázták és megégették, négyfelé vágva bűnhődött a királyi név használata miatt. A lázadás leverésének dicsősége Györgynek, az a kegyetlen példamutatás ellenben a bíráknak jutott a nemesek egyetértésével, akiket szerfelett feldühített a paraszti söpredék. Ezekkel a dolgokkal ő nagyon megnyerte mind a király, mind a pápa tetszését. Közölni fogjuk V. Pius levelét, (z) amelyben az szívélyesen emlékezett meg a főpap vitézségéről, és biztatta őt, hogy igyekezzék továbbra is dicsőséget hozni mind az egyházra, mind az államra. „A tiszteletre méltó György testvérnek, Zágráb püspökének. Tiszteletre méltó testvér! Üdvözletemet és apostoli (y) Lásd Purpuram Pannóniáé, amely fogalmazványban ismert, ahol Draskovith életét és azon a zsinaton végzett tetteit kimerítően olvashatták, p. 50. (xj Lib. XXVI. p. 562, 51. (y) A Memória Regum et Banorum Dalmatiae, Croatiae, Slavoniae c. munkában, Lib. IV. p. 148. az 1575. évnél. (z) Megvan Lib. III. numero XXXI, amelyet Antwerpenben adtak ki 1611-ben.