Bács-Kiskun megye múltjából 6. - Helytörténeti források és szemelvények a XVIII-XIX. századból (Budapest, 1982)
Bél Mátyás: Pest-Pilis-Solt vármegye - Forrásközlés
szent férfiúhoz illett. Az őt (ti. Bercsényit) komoly formában és hangjának bizonyos hevességével átkozó főpapnál Rákóczi lépett közbe, akár azért, hogy egyetértést mutasson társával Miklóssal, akár pedig azért, hogy elvonja az öreget ettől a feltámadt vitától. így szólt: „Hogy az emberekben benne van a lelkiismeret, ezt nem lehet tagadni; de az, mint maga az értelem is, nem anynyira a lélek természetétől, mint annak a tettnek a minőségétől függ, amelyben benne van; és hogy ő teljesen megvan győződve, hogy ha az oktalan állatok lelkét az emberi test szervezetébe be lehetne tölteni, akkor az éppen úgy mérlegelne, éppen úgy tudatában lenne önmagának, mint mi emberek szoktunk lenni; ellenben ha az ember lelkét egy oktalan állat testébe vezetnénk be, az állativá lenne, és híjával lenne mind az értelemnek, mind a lelkiismeretnek." Nem lehet elmondani, hogy milyen biztosan és jámborul zúzta szét Szétséni a keresztény emberekhez nagyon méltatlan beszédeket, főleg Pál apostolnak azt a tanúságát használva fel, amely a rómaiakhoz intézett levelében van. (1) Azt mondja: „Megmutatják a népek, hogy a törvény teljesítése a szívükbe van írva, minthogy tanúságot nyújt nekik erről a maguk lelkiismerete és az egymást kölcsönösen vádoló vagy védő gondolataik." Annak a viharos időszaknak ellentéteiből ezt, amit jelenleg bemutattunk, jónak láttuk beiktatni, hogy nyilvánvaló legyen az utódok előtt, hogy azt a polgárháborút miféle és milyen gonosz lelkiismeretű emberek kezdték, sőt folytatták mind a király, mind az ország kifejezhetetlen kárára. XL VII. Kőrösszegi gróf Csáky Imre váradi püspök és egyben pozsonyi prépost következett Pál után; később VI. Károly közreműködésével XI. Kelemen pápa a bíborosok kollégiumába is felvette. Amíg élt, kiváló testi és lelki adottságokkal rendelkezett, amelyek mindketten csodálatosan kedveltté tették ezt a férfit, és az iránta való szeretetre ösztönözték még azokat is, akiknek nyersebb a természetük. Kiváló munkája volt az, amikor előbb csendes tanácsaival, majd 1713ban az országgyűlésen a felséges ausztriai ház női ágának örökösödéséről tárgyaltak. Azonkívül ugyanis, hogy egyeseket, akik ettől az elhatározástól idegenkedtek, a helyeslők véleményére térített át, amikor az egész ügy befejeződött, azok vezetőjéül kínálkozott, akiket a Rendek küldtek ki, hogy ezt az annyira jelentős eredményt a császárnak hírül vigyék. Említettük már másutt (m) egy tettét avval a fölolvasott beszédével együtt, amelyet a császárhoz intézett; úgy, hogy már felesleges volna megismételni azt, amit megtettünk. Végrendelet nélkül halt meg ez a hosszabb életkorra igen méltó férfi 1734-ben Váradon, és ugyanott helyezték sírba. XL VIII. Zajezdai gróf Patachich Gábor. Egyideig a szerémségi tiarát viselte, majd az előző székéből felmentve, VI. Károly császár kegyességéből igen érett megfontolás alapján kalocsai érsekké választották. Szerencsésen! (1) A II. fejezetben, a 15. versben. (m) E mű I. kötetében, p. 396. § XXVI. és a következők.