Bács-Kiskun megye múltjából 6. - Helytörténeti források és szemelvények a XVIII-XIX. századból (Budapest, 1982)

Bél Mátyás: Pest-Pilis-Solt vármegye - Forrásközlés

áldásomat (küldöm). A krisztusi szeretet érzésének és a lelkipásztori kötelességnek minket a tiszteletre méltó testvérekkel és a mi püspökeinkkel egybefűző közös köteléke feltétlenül részesévé tesz annak az örömnek, amely vitézségükkel kapcsolatban szárnyra kelve hozzánk érkezett. Mivel a mindenható Isten előtti kiváló jámborságodról, a katolikus vallás iránti buzgólkodásról és az Isten tiszteletével kapcsolatos lelkesedésről igen sok embernek egybehangzó híradása útján sok minden eljutott hozzánk, ezért kötelességünknek véltük, hogy ne csak jelezzük neked, hogy mindez nagyon mély tetszésünkre történt, hanem ezekkel kapcsolatban neked szerencsét is kívánjunk. Igazi pedig az a szerencsekívánat, amelyet nem az adott helyhez szükségszerűsége vagy valami időleges kényszer csikar ki, vagy földi hírnév tesz ajánlatossá, hanem az, amelynek égi jutalom a dicsősége, mivel szent és derék tettekért kapták. Minthogy pedig a mindenható Istentől a te hűségedre bízott nyáj kormányzásában és őrzésében olyan bölcsességet és éberséget tanúsítasz, hogy derék tetteidnek híre, nem elégedve meg azokkal a pannóniai tájakkal, ide egészen hozzánk eljut, ezt az Űrban örvendetesnek érezzük. Ezért hálát adunk Megváltónknak, aki kegyességének egyéb ajándékai között a te tevékenységedet a katolikus vallás szeretetével úgy felgyújtotta, hogy ez arra ösztökél, hogy egyrészt gondosan, másrészt serényen tedd meg mindazt, amit csak annak megőrzésére és terjesztésére látszik tartozni. Ámbár azt, aki Isten segítségével olyan buzgó, feleslegesnek tűnik még jobban buzdítani, de mivel úgy véljük, hogy egyéb erényeid között a testvéri buzdítás szavait is szívesen veszed, ezért arra buzdítunk, hogy ez égbe vezető utadról, amelyre ráléptél, le ne térj, amíg el nem jutsz oda, ahová igyekszel. Legyen a rád bízott papság és nép számára a te életed erkölcsössége szabály és minta, amelyhez mindketten igyekezzenek tetteiket és erkölcseiket igazítani. Értsék meg, hogy a gonoszok tőled bűneik büntetését várhatják, a jók pedig erényeik jutalmát. Az eretnekek mérge ne fertőzze meg a te nyáj adat, erre igyekezz, amekkora gondossággal csak teheted. Semmiféle embertől való félelem ne rettentsen el attól, hogy állandóan azt tedd, ami Istennek tetsző. Senki sem fog megfosztani jutalmadtól. Tőlünk pedig mindig várd testvéri szeretetünk minden jelét: erről az irántad érzett jóakaratunkról bővebben tárgyaltunk kedvelt Franciscus Dietalevius-sal, aki ezt a levelünket át fogja neked adni, és akiben megbízhatsz. Kelt Rómában Szent Péternél a gyűrű alatt. 1569. augusztus 9-én pápaságunk negyedik évében." Ezt tartalmazza a levél. György tehát nemcsak ezeknek a dicséreteknek a hasznát élvezte, hanem a bíborosi méltóságot is, amikor a halál meglepte, ugyan nem túl korán, de a király és az ország számára kellemetlenül. Erről Istvánffy ezt mondja: „Midőn még alig két évet töltött el legfőbb méltóságában, és a pápa meghívta Rómába, amíg a szükséges dolgok összekészítésével és a római út költségvetésével foglalkozott, súlyos vérhastól meglepve életének hatvankettedik évében elhunyt. A császár és a pannóniai főurak fájdalmára, akik őt kiváló testi és lelki adottságai miatt nagyon szerették; azután meg, mivel emlékezetes, hogy (x) Pannónia országában Bakócz Tamás elhunyta után hatvan, sőt több éven át, senki sem volt bíboros". Ez volt ennek a nagy embernek a vége. (a) Az idézett helyen p. 562, 9. (x) Bakócz 4- 1521-ben, György 15154-62 = 1577, különbség 56 év!