Bács-Kiskun megye múltjából 6. - Helytörténeti források és szemelvények a XVIII-XIX. századból (Budapest, 1982)

Bél Mátyás: Pest-Pilis-Solt vármegye - Forrásközlés

hetnélek. Mert azokat inni számomra sem lenne olyan kellemes, mint veled iszogatni. Talán egyszer majd Rómában lehetőség adódik rá, mindkettőnknek. Királyodnak, az igen derék és híres fejedelemnek add át a nevemben sok üdvözletemet. Isten veled. Carpentoractum Október 12." Mivel a mi emberünk Bécsből írt Saddoletusnak, úgy vélem, hogy természetesen békekötés okból tartózkodott ott. Kétségkívül eléggé nyilvánvaló, hogy akkor még nem tekintették őt érseknek Rómában, hiszen Saddoletus csak az egri méltóságának a pápa által történt megerősítéséhez kíván neki szerencsét. Ügy megszerettük Saddoletus leveleit, hogy nem tudjuk megállni, hogy az utolsót is elő ne adjuk: minthogy egyrészt megismerteti azoknak az időknek a természetét, másrészt feltárja Ferenc dicséretét és bizonyítékul szolgál, hogy még nem nyerte el az érsekséget, amikor ezt (a levelet) kapta: ez pedig így van megfogalmazva. „Bár a leveled igen későn érkezett meg hozzám, mégsem akartam elmellőzni, hogy arra válaszoljak, mivel alkalmam van Rómába írni. Ámbár úgy sejtem, hogy a megváltozott viszonyok folytán talán túl vagy ennek az évnek veszedelmén és aggodalmán. Ugyanis semmibe sem kezdett még az ellenség, mivel annak híre bizonyosan eljutott volna hozzám. De azt híresztelték, hogy még a béke sem jött létre közöttetek. Mivel pedig a nyár elmúlóban van, a tél pedig úgy látszik a küszöbön áll, hogyan lehetne háborút viselni: remény van rá, hogy vagy el fog hárulni, vagy hosszabb időre elhalasztódik az a baj, amely téged az ország iránt érzett szereteted és aggodalmad miatt nyugtalanít. A magam részéről a keresztény fejedelmek foglalatosságait annyira korlátozottaknak látom, hogy semmi jót nem lehet remélni, de semmi rossztól sem kell félni. De a te tehetséged, vitézséged és előrelátásod feladata nem elsőként megtenni mindent, amennyi tőled telik, amivel megelőzhető a török birodalomból országotokat fenyegető veszedelem. Ha pedig erre nem leszel képes, s nem lesz lehetőséged erről gondoskodni, akkor te magadnak készíts valami menedéket, ahová ha a helyzet úgy hozza, elfuthatsz, és ahol menhelyre találhatsz. Ámbár ami a barátságunkat és kölcsönös szeretetünket illeti én magam is mindenemet, bármilyen kicsiny is az, felajánlom neked. De mégis inkább azt kívánom, hogy a saját vagyonodat élvezd, minthogy máséra szorulj: ha ugyan idegenének kell nevezni azt, amit a jóbarátok szívesen ajánlanak fel. Mivel pedig ez nem tőlünk függ és úgy látszik, hogy mindent inkább a véletlen és a vaksors irányít és mérlegel, mint akár az emberek szándéka, akár a fejedelmek bölcsessége: nekem, aki biztonságosabb és minden veszélytől távol eső vidéken lakom, kész menedékhelyem van mindazok számára, akiket egyrészt a rászorultság, másrészt a kiválóságuk miatt igen érdemeseknek tartok, mivel őket a derék emberek is kedvelik. Ezek sorában te az én számomra az elsők közé vagy helyezve. De erről elég. Nem csodálkozom, hogy az egyházaitok megbízó leveleit még nem adták át nektek, és nem látom, hogy hol van a hiba. Van ugyanis néhány emberben egy olyan fajta bölcsesség, amely egyáltalában nem fogja fel, hogyan illik az ügyekkel foglalkozni és azokat intézni. így aztán még azok az ügyek is, amelyeket jól intéztek el, gyakran kellemetlenséget hoznak azoknak, akiknek javára és hasznára cselekedték azokat. De mégis levelet kaptam Marsupinustól a városból (ti. Rómából) arról, hogy megadták neked a jogot a felszentelésre és főpapi jelvények átvételére. Ennek (ti. a levélnek) ugyanannyit kell érnie, mintha már bizonyítékként a kezedben lenne az az oklevél, amely az egri egyházat rád bízza. Hogy a te őszinteségedet az emberek helytelenül értelmezik, és azt inkább akarják gőgösségnek ítélni, mint szókimondó nyíltszívűségnek, azon ne csodálkozz, derék Ferencem, egy ennyire romlott században és ily szolgai erkölcsök közepette. De bárcsak min-