Bács-Kiskun megye múltjából 6. - Helytörténeti források és szemelvények a XVIII-XIX. századból (Budapest, 1982)

Bél Mátyás: Pest-Pilis-Solt vármegye - Forrásközlés

András életében a 11 éves Károlyt már akkor, 1299-ben a magyarok királyául szánta, miközben Amadé Mátyás és Ubrinus, igen hatalmas főurak a jelölést támogatták. Egyébként Jánost (x) kísérőivel együtt az is lelkesítette, hogy semmi se vesszék el Magyarország szabadságából. „Miután Csehországból elhozták az ifjabb Wenceslaust Székesfehérvárra a fölszentelési ünnepségekre, János kalocsai érsek a fentnevezett más püspökökkel együtt tisztelettel megkoronázták őt. Az esztergomi érseki szék ugyanis akkor üresen állt. Innen Budára mentek, és ott János érsek az Űrban elhunyt; Jakab szepesi érsek is békében elnyugodott. Eltemették pedig őket a Szent János templomban a minorita testvéreknél." Ezek az 1302. évben történtek. XVII. I. Lászlót Szentiváni ide sorolja be: mint akit a zágrábi püspökségből helyeztek át a kalocsai székbe. Sajnos, nem tüntette fel azt az időpontot, amikor ez történt. Ha hinni lehet annak, hogy az 1302-ben meghalt János helyébe lépett, akkor rövid ideig kellett betöltenie ezt az érseki széket, mert XVIII. I., helyesebben II. Istvánt ugyancsak Szentiváni a következő évben tünteti fel. Az oklevelekben egyikükről sem találtam eddig említést: úgy, hogy arra kell gondolni, hogy mindketten akkor nyerték el ezt a méltóságot, amikor a gyermek Wenceslaus alatt semmivel sem törődtek. István minden bizonnyal túlélhette Ottót. XIX. Demeterius hihetőleg I. Károly uralkodásának kezdetére esett. Utána Szentiváni felsorolása szerint XX. II. László következett a minoriták rendjéből, akit XXII. János erősített meg, és akit az ő rendeletére 1317-ben Rómában szenteltek fel. Említés történik róla egyrészt másutt is elszórtan, másrészt Károlynak abban az oklevelében, amellyel Felicián gaztettét elátkozva a megmentőjének, Jánosnak adta örökös jogon annak a fölségsértő gyilkosnak a birtokait. Ez pedig így végződik: „Kiadva a tiszteletre méltó Tataneus mesternek, a fehérvári egyház prépostjának, udvari alkancellárunknak kézírásával az Űr 1336. évében a március elseje előtti napon, uralkodásunknak ugyancsak 36. évében, amikor Isten egyházait sikeresen kormányozzák a Krisztusban tiszteletre méltó atyák, Csanádi esztergomi érsek úr, László testvér kalocsai érsek úr, udvari kancellárunk, Miklós győri, László pécsi, (x) Az előző idézetben említett János kalocsai érsekről van szó.