Bács-Kiskun megye múltjából 6. - Helytörténeti források és szemelvények a XVIII-XIX. századból (Budapest, 1982)

Bél Mátyás: Pest-Pilis-Solt vármegye - Forrásközlés

András erdélyi, László zágrábi, András váradi, Rudolf váci, Miklós egri, Jakab csanádi püspök urak, Mesko veszprémi püspök úr, legkedvesebb hitves társunknak, a királynő asszonynak udvari kancellárja, Vitus testvér nyitrai püspök úr, miközben a boszniai és szirmiumi székek üresen állnak, valamint Pál testvér nándorfehérvári püspök úr. Ebből nyilvánvaló, hogy László egyrészt kancellári méltóságot töltött be, másrészt kb. húsz éven keresztül viselte az érseki kalapot. XXI. III. István Szentiváni előtt ismeretlen. Számunkra I. Lajosnak az az okirata szolgált bizonyítékul, amellyel atyjának, Károlynak imént idézett oklevelét újra elismerte és jóváhagyta. Ez így végződik: „Kiadva a tiszteletre méltó Tataneusnak, a fehérvári egyház prépostjának, udvari alkancellárunknak, kedvelt hívünknek kézírásával az Űr 1346. évében április havának (hiányzik az oklevélben a nap), uralkodásunknak pedig ötödik évében, amikor Isten egyházait sikeresen kormányozzák a Krisztusban tiszteletre méltó atyák : Csanádi esztergomi érsek úr és székhelyének örökös főispánja, István kalocsai, Dominicius spalatói és Miklós érsek urak, Miklós egri, András erdélyi, Vitus testvér nyitrai, Péter szirmiumi, Kálmán győri, Jakab zágrábi, Laurentius boszniai, Gergely csanádi, Mihály váci püspök urak, miközben a pécsi és veszprémi székek üresen állnak, és Demetrius váradi egyház püspök urai." Ne is szóljunk már más oklevelekről, amelyek bőségesen állnak a rendelkezésünkre. XXII. Dionysius. Megvan e férfi emléke I. Lajos 1351. évi I. törvényében. Nem szükséges ezt bővebben idézni, mivel az ott olvasható. XXIII. Thomas, akiről a névsorok hallgatnak, I. Lajosnak azon irata alapján vált előttünk ismeretessé, amelyek a gölniciek (szepességi, még pedig bányaváros) adózási jogait az 1359. évhez feljegyezte, és amelyeket azután 1699-ben a szepesi káptalan újból elismert. Ennek a befejezése a következő: „Kiadtuk a Krisztusban tiszteletre méltó atyának, Miklós úrnak, az isteni és apostoli kegyelem folytán esztergomi érseknek és székhelye örökös főispánjának, udvari kancellárunknak, kedvelt hívünknek a kézírásával az Úr 1359. évében május 5-én uralkodásunknak pedig 18. évében, midőn Isten egyházait sikeresen kormányozzák a Krisztusban tisztelendő atyák: ugyanaz a Miklós, esztergomi érsek, Uglinus spalatói, Miklós zárai, Elias raguzai érsekek, és Tamás kalocsai megerősített érsek, Miklós egri, Dömötör váradi, Dominicus erdélyi, Miklós pécsi, Kálmán győri, miközben a csanádi szék üresen áll, László veszprémi, Mihály váci, Péter boszniai, István zágrábi testvérek, valamint nyitrai testvérek, Tamás szirmiumi, János teneni, Marcus traui, Dömötör nonai, Valentinus makariai és farai Mátyás szirmiumi testvérek, Mihály cobaviai egyházak püspökei.