Bács-Kiskun megye múltjából 6. - Helytörténeti források és szemelvények a XVIII-XIX. századból (Budapest, 1982)

Bél Mátyás: Pest-Pilis-Solt vármegye - Forrásközlés

földesuruktól, Koháry István gróftól kieszközölték, hogy ezek (ti. a reformátusok) a saját költségükön egy másik templomot építhessenek. Ez az 1681—1683. években épült a ferencesekével egyenlő hosszúra és szélesre ; alig száz lépésnyire van távol az előbbitől; homlokzatával nyugat felé fordul, bár az előbbi kelet felé néz. Mindkettőnek hátul van a tornya, mindkettőnek ércharangjai vannak. És mivel mindkét templomot fal övezi, és mélyen kiásott árok veszi körül, így veszélyes és háborúval fenyegető helyzetben a város lakosainak némi menedékül szolgáltak. Van a piarista iskolás atyáknak is templomuk és szép lakóházuk, amely ugyanazon földesúr jótéteményéből jött létre, aki nekik egy ötszáz lépésnyi területű helyet juttatott a város nyugati szögletében az utóbbi években. A köztulajdonú házak között van a tanácsház, a katonai kórház, a vendégszerető fogadók, valamint a kocsmák és számos száraz malom épülete. A város közepén egymást keresztezve néhány szélesebb térség van, amelyek több városrészre osztva, különböző irányokba vezetnek ki. A város fő bejáratai a következők: nyugatról a budai, északról a körösi, kelet felé a csongrádi, dél felől a halasi, és végül a homoki dél és nyugat között. Az egész várost sekély árok zárja körül, de itt-ott már el is tűnt, és víz sincs benne. A város kényelmetlenségei között ugyanis figyelembe kell venni azt, hogy vízben szegény helyen van. Ezért számos kutat ásnak, ezeknek a vize azonban többnyire nyúlós, és ha száraz az időjárás, akkor nem ritkán szerfelett kevés. Az a hír járja, hogy egykor egy bővizű patak buzogott fel a homoki kapu előtt, és kelet felé egészen a Tisza folyóig folytatódó medrével öntözte a mezőket; mivel azonban úgy tűnt, hogy ez egészen a halasi bejárat előtt levő mocsaras tóig mintegy ötszáz lépésnyire kiáradva egy kiemelkedő és táborverésre alkalmas térséget zár be, a város lakosai attól félve, hogy a törökök megszállják a dombot, magába a forrásba tömött nagy tömegű gyapjúval lent a torkolatot elfojtva tönkretették. Az utódok, akik helyre akarták hozni e gaztettet, újra kiásva megkísérelték életre támasztani a folyócska forrásait; de munkájuk hiábavaló volt, mivel a régi forrásoknak még a nyoma sem volt látható. Ezt pedig maguk a kecskemétiek állították nekünk, későn siratva őrzik emlékezetükben hibás tervét, akiket az alaptalan félelem arra bírt, hogy a természetnek ezt a páratlan jótéteményét habozás nélkül ekkora igyekezettel eltékozolják. A városnak ezt a részét, amely a homoki bejárattól egészen a csongrádi bejáratig nyugatról, északról és keletről a várost körülveszi, széltébenhosszában szőlők és faültetvények borítják; ezeken túl vannak a mezők, amelyeket részben gabonatermesztésre, részben kaszálóknak és legelőknek használnak. Egyébként a város kijelölt területe nagyságához viszonyítva sokkal kisebb. Ezért a város lakosai évenként bérbe vett pusztákon és pusztaságokon termékeny és gyümölcsöző földművelést folytatnak. Ezek majdnem mindnyájan magyarok, régi szokásaikhoz szívósan ragaszkodnak, és a munkavégzésben kiválóan szorgalmasak. Ki-ki minél nagyobb földet tud bevetni, minél gazdagabb termést tud elérni, a pusztaságokon minél számosabb barmot, akár ökröt, akár lovat tud felnevelni, annál több becsületet érdemel ki mind a köz-, mind a magánügyekben. Ezért derék dolognak tartják ilyen fajta leleményességgel a kölcsönös szorgalmat a háztartásban fokozni. A földművelésnek ezt a szeretetét jó néhányan kiválóan kapcsolják össze az állattenyésztés hasznával. Nem hiányzanak olyanok sem, akik az életüket mesterségekkel töltik el. Már a németek, rácok és görögök is kezdenek keveredni a magyar szomszédokkal, munkájukat szorgalmasan végezve. A tisztségviselők a város lakosai számára szinte családtagok. Köztük a vallások különbözősége miatt két bíró és több esküdt van. Ezek jelen vannak a bírák mellett, és gyakran vannak a tanácsházán, hogy kéznél legyenek,