Bács-Kiskun megye múltjából 6. - Helytörténeti források és szemelvények a XVIII-XIX. századból (Budapest, 1982)

Kiskunság száz esztendő szakirodalmában (1731—1839) - Bevezetés a szemelvényekhez

idézték 1720-ban, akit sikerült meggyőznie célja tisztaságáról, és akiben ezután lelkes támogatóra is talált. A munkáját hátráltató téves nézetek között a lexikon II. kötetének bevezetésében Vályi is megemlíti, hogy egyesek úgy vélik, nem szabad az ország titkait „ország-világ előtt feltárni". A vád Bél óta már szelídült. Vályi mégis lényegesnek tartja a védekezést evvel az aggállyal kapcsolatban: „Sehol sem fordul elő az én munkámban az Országnak belső ereje, sem a' Városoknak népessége, sem a' Lelkeknek száma, sem a' jövedelmeknek summája, sem egyebek; mellyek felől tsak legkissebbet is gyanakodni lehetne." Minden bizonnyal Vályi András hatalmas gyűjtő munkája ihlette BEDEKOVICH LŐRINCET,

32 a Jászkunság hites földmérőjét, hogy készítsen talán csak a maga szórakozására és használatára egy kéziratos kis lexikont a Jászkunságról. Ezt a kéziratot ma a kiskunfélegyházi múzeum őrzi, nyomtatásban pedig a jászberényi múzeum igazgatójának, Tóth Jánosnak a bevezetőjével a közelmúltban jelent meg.

33 Tekintve, hogy ez újdonságánál fogva könnyen hozzáférhető, nem vettük át belőle a szemelvényekbe a kiskunsági részeket. Bedekovich Lőrinc személyével kapcsolatban elég annyira emlékeztetnünk, hogy neve mint térképkészítőé vált ismertté, és Horváth Péternek a következőkben tárgyalandó jászkunsági leírásához is egy Bedekovich által készített térkép van mellékelve. Tóth János a füzet bevezetőjében összefoglalta a kézirat keletkezésével kapcsolatos nézeteket, amelyek szerint Bedekovich feljegyzései CORNIDES DÁNIEL

34 ma már fel nem lelhető művére vezethetők vissza. Cornides e műveit Gyárfás István is emlegeti A Jászkunság leírása c. hatalmas művének bevezetőjében. Ujabban pedig a Honismeret c. folyóiratban

35 Fodor István jászberényi könyvtáros A Jászkunság első történetírója c. cikkében azt írja, hogy Horváth Péternek „olyan kéziratos munkába is sikerült belepillantania, mint Cornidesnek a Teleki-könyvtárban levő, a kunok történetére vonatkozó értekezése és jegyzetei, melyek azóta el is vesztek." Hogy Cornides művei valóban kéziratban maradtak, azt igazolni látszik Horányi Elek is, aki azt írja, hogy tudomása szerint Cornides hatalmas elméjének egyetlen müvét sem publikálta 1775-ig. Enyhe rosszallás érződik Horányi megjegyzésén, bár hozzáteszi, hogy ő maga is sokat köszönhet Cornides személyes segítségének.

36 A Petrik-féle bibliográfia közöl néhány nyomtatásban megjelent Cornides-művet, de köztük témánkhoz tartozó nem szerepel. Kéziratait pedig Szinnyei sem sorolja fel, hanem mindössze annyit mond róluk, hogy mintegy 30 darab a magyar történettel foglalkozó kéziratos munkája maradt fenn. E kéziratok azonban mind elvesztek. Cornides művének hiányában nem áll módunkban azt Bedekovich kis lexikonával összehasonlítani. Ha azonban Vályi András lexikonéval vetjük egybe, akkor a Jászkunság történeti részeinél szó szerinti egyezéseket találunk. Így Illyés Bálintnak kell igazat adnunk, aki Kedves kis Hazánk c. könyvében erre az egyezésre határozottan utalt.

37 Véleményét annyiban módosíthatjuk, hogy ez az egyezés csak a történelmi részeknél áll fenn, míg az egyes helységek leírásánál Bedekovich a saját gazdag helyszíni tapasztalata alapján olyan konkrét adatokkal bővítette a maga kis házi lexikonát, melyek mind Korabinszky, mind Vályi előtt ismeretlenek voltak. Érdekes egybeesés, hogy Bedekovich feljegyzéseit 1799-re datálta, azaz ugyanarra az évre, amelynek Medárd napjára jelent meg Vályi lexikonának befejező két kötete. A bizonyítás kedvéért csak egyetlen összehasonlítást tegyünk. Vályi csak ennyit tudott Orgoványról: „Tsárda Pest megyében." Nézzük meg, mit írt Bedekovich ugyanerről: „Orgovány. Kis-Kun puszta Sz. Miklós Várossáé mellytül