Bács-Kiskun megye múltjából 6. - Helytörténeti források és szemelvények a XVIII-XIX. századból (Budapest, 1982)

Kiskunság száz esztendő szakirodalmában (1731—1839) - Bevezetés a szemelvényekhez

és járásnak megküldött kérdőívek azonban csak igen hiányosan érkeztek vissza. Jellemző a kor vármegyei nemességének maradi gondolkodására, hogy a „Felséges Királyi Helytartó Tanáts" másidízben már „királyi kegyes parantsolattal" volt kénytelen kiküldeni a kérdőíveket. így is maradtak hiányok, amelyeknek Vályi Andrásnak személyesen kellett utánajárnia, hogy a lexikon előre bejelentett megjelenési határidejét tartani tudja. így jelenhetett meg az I. kötet 1796-ban, majd a II. és III. kötet 1799-ben. Ez a lexikon már nagy lépést jelentett előre a tényleges helyzet rögzítésében. A szerző a II. kötet bevezetésében a jól végzett munka öntudatával állapította meg: „Az eddig Hazánkról készült munkákban mintegy 7536 Helységek találtatnak ... az én munkámban ellenben 12 530 lakó helyeknél több fordul elő, és a' mennyire lehet környülállásaival együtt, nem tsupán név szerént." A Kiskunságról is már többet tudhatunk meg Vályi lexikonából, mint Korabinszkyéból. így is találunk ilyen semmitmondó megállapításokat: „Orgovány kortsma Pest megyében." De Korabinszkyval ellentétben már felvett a címszavak közé néhány kiskun pusztát is, mint Bábony, Lajos, Majsa, és főleg van benne egy tartalmas összefoglaló áttekintés a Kiskunság egészéről, valamint a Jászságról és a Nagykunságról is. Korabinszkynál „a jászok és kunok" címszó alatt inkább csak történeti áttekintést kapunk néhány jászkun helység puszta felsorolásával. A tényleges közigazgatási helyzetnek megfelelően Erdély és a Részek teljesen hiányoznak mindkét lexikonból. A két lexikonból vett szemelvények összehasonlításával maga az olvasó is meggyőződhet róla, hogy Vályi műve önálló, nem vett át Korabinszkytől szó szerint jóformán semmit. Ahol egyezést vélünk találni, annak természetes magyarázata az egyes helységeknél fennálló tényleges helyzet, hiszen a két lexikon helyzetrögzítése között alig van egy évtized. Jegyezzük fel Vályi érdemeként, hogy a lexikon műfaja által sugallt száraz adatközlésen helyenként átüt a szerző egyénisége. Félegyházát (lásd a szemelvényben (pl. szelíden megrója, hogy nemes Kotzka István művei alapján megérdemelné, „hogy a' Városbéliek érzékenyebb szívvel, 's nagyobb hajlandósággal viseltetnének eránta". Nagybányánál egy kis humort is találunk: „N. B. betűkkel bélyegzett aranyai elég szépek; kivált a' hol nagy rakással van."

27 Az összefüggések feltárása érdekében lényeges megemlítenünk, hogy Vályi ismerte és felhasználta Bél Mátyás műveit. A lexikon 1. kötetének bevezetésében már az 1. oldalon írja: „Hathatósan segéllet Fő Méltóságú Hertzeg Batthyáni József Cardinális, és Prímás ö Eminentziájának betses kegyessége, mert a halhatatlan érdemű Bél Mátyásnak kézírásait (némelly más iratokkal egyetemben) velem közleni méltóztatott." Ennek eredményét lemérhetjük pl. a Nagyszombat címszónál.

28 Itt Vályi többször említi Bél Mátyás História Urbis Tyrnaviensis c. művét. Ugyanezt nem mondhatjuk el Korabinszkyról, aki ugyancsak Nagyszombatnál

29 (Tirnau) Bélt egyáltalában nem említi, hanem csak Bonbardira

30 és más német írókra hivatkozik. Egyébként az ellenük emelt vádaskodás hasonlósága is összekapcsolja Bél és Vályi személyét. A Bél elleni vádról Haán Lajos így ír: „Azon hír kezdett terjedni az országban, hogy Bél valamely külföldi hatalom zsoldjában áll s nem annyira tudományos czél az, mely őt vezeti, hanem inkább azért kívánja minél részletesebben ismertetni az országot, nevezetesen megerősített helyeit, hogy ama hatalom, mely őt zsoldjába fogadta, betörés esetében magát kellően tájékozhassa."

31 Ismeretes, hogy Bélt e híresztelés miatt Pálffy Miklós nádor elé