Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)

NEMZETISÉGEK OKTATÁSÜGYE - MÁNDICS MIHÁLY A csávolyi délszlávok anyanyelvi oktatása (1748—1978)

A szerbekkel ellentétben a horvátoknak nem voltak saját iskoláik. Azok az iskolák, amelyekben horvát nyelven is folyt a tanítás, már régen megszűntek, kivéve azt a kevés helyet, ahol a katekizmust a horvát anyanyelven tanították . . . Most, a demokráciának a fasizmus felett aratott győzelmével ezt a jogot is meg kell valósítani . . . Hogy mielőbbi sikerek szülessenek, mindenekelőtt tanerőt kell létrehozni, ami csakis egy tanítói tanfolyam megindításával lehetséges, ahol népünk rátermett fiataljai a lehető legrövidebb idő alatt elsajátítanák ezt a népünk jövője szempontjából nagyon fontos hivatást." Sajnos Csávolyon az 1945—1946-os tanévben változatlan maradt a helyzet. Hiányzott a horvát-szerbül tudó nevelő. A községből senki sem jelentkezett átképzésre. Bár az Ideiglenes Nemzeti Kormány már 1945. augusztus 16-án elrendelte az általános iskola felállítását, a népiskola I—VIII. és a polgári, valamint a gimnázium I—IV. osztályai helyett „általános iskola" elnevezéssel új iskolát létesített, ez Csávolyon semmit sem változtatott meg. Kis kitérővel említem, hisz az előzőekből már kiderült, hogy a községben, annak nemzetiségi összetétele miatt volt már hagyománya az anyanyelven történő oktatásnak. Nagy patrónusa volt a bunyevácoknak Petres János esperes, mint az iskolaszék elnöke, aki mint író-ember, nagy segítséget nyújtott a községi prélók rendezésében. 1917-ben lett csávolyi plébános, 1919— 1924. között Baja kerület esperese. A Nage novine szerkesztője volt, több színdarabot is írt és tulajdonképpen a bunyevác irodalom egyedüli képviselője. 1937-ben Csávolyon halt meg. Az 1923-ban kibocsátott 110 477/1923. VIII/a. sz. rendelet szerint a csávolyi bunyevácok az ún. ,,C-iskolatípus"-ba tartoztak volna, ha lett volna, aki tanítson . . . Az egész korszakban a nemzetiségi oktatásban a C-típus dominált, vagyis az a típus, ahol a nemzetiségi nyelv csupán egy tantárgy volt a sok közül, s így a tankönyv is csak egy „Citanka" lehetett. A csávolyi római katolikus népiskola 1938. október 25-i testületi értekezletének jegyzőkönyvében olvashatjuk : „Galántai Lipót igazgató ismerteti és egyben jelenti, hogy november 3-tól az egyhuzamos tanítással együtt anyanyelv szerint szétválasszuk a gyerekeket és az utasításnak megfelelően oktatjuk. Az osztatlan egységes horvát nyelvű iskolát 36 tanulóval Horváczy Mária oktatja." A tanítónő magyar anyanyelvű volt, de hovrát képesítéssel is rendelkezett, és szorgalmával igyekezett a tőle telhető legtöbbet nyújtani. Egyébként sem könnyű egy teljesen osztatlan csoporttal. Ót 1939 májusában a tanításban Jaszenovics Lajos váltotta fel, aki hasonló képesítéssel rendelkezett. Az igazi horvát nyelvoktatást, ha rövid ideig is, Vakos Anna valósította meg, aki 1939.