Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)

NEMZETISÉGEK OKTATÁSÜGYE - MÁNDICS MIHÁLY A csávolyi délszlávok anyanyelvi oktatása (1748—1978)

Bár hivatalosan egynek tekintjük a szerb-horvát nyelv kétféle — horvát és szerb — változatát, az eltéréseket is szem előtt kell tartanunk, a sokféle táj nyelvről nem is beszélve. A kérdés még összetettebb, ha hozzátesszük a kétféle : latin és cirillbetűs — írást, valamint azt figyelembe véve, hogy a délszlávok 11 megyében szétszórt településeken élnek, a kérdés rendkívül összetett. Az alkotmányos nemzetiségi jogok megvalósulásának és az igazi nyelvi egyenjogúságnak — vagyis mindenfajta anyanyelvi tevékenységnek — alapja az anyanyelvi oktatás. Akik anyanyelvüket nem beszélik tökéletesen, azoknak művelődési igényeik sem lehetnek. Enélkül ugyanis nem ismerhetik meg nemzetük múltját, nem lesznek képesek élvezni annak gazdag kulturális hagyományait, nem tudnak bekapcsolódni az anyanyelvi művelődésbe, nem lesznek részesei az egyenjogú nyelvhasználatnak. A nemzetiségek híd-szerepét, a testvériség-egység eszméjét csak az anyanyelvüket és környezetük nyelvét egyaránt jól beszélő generációk tudják megvalósítani. A feladat rendkívül nehéz és bonyolult annak ellenére, hogy ma már a nemzetiségi iskolák a magyar közoktatás szerves részei. A hazai közoktatás fejlesztésének programja magában foglalja a nemzetiségi anyanyelvi oktatás korszerűsítésének terveit is, például a „kétnyelvű" iskolák számszerű növelését. Mégis mi okozza az említett nehézséget a horvát, szerb és szlovén nyelvű iskolákban ? A válasz magától adódik : az anyanyelvi kultúra hiányos ismerete. Sok iskolában az alapoknál kell kezdeni az anyanyelv tanítását. Rendkívül változatos nyelvtudással, hiányos, nemegyszer teljesen hiányzó nyelvi ismerettel kerülnek oda a gyermekek. A nagyon különböző nyelvtudás és a meglehetősen eltérő beszédkészség (az irodalmi nyelvtől nagymértékben eltérő ,,kaj" és ,,csa" nyelvjárást beszélő horvátok nagy száma) arra kényszeríti az iskolákat, hogy alapfokon kezdjék a nyelv tanítását. Ez a probléma régi keletű, de megoldására korábban — sajnos — kevés figyelmet fordítottak. A nyelvjárás és az irodalmi horvát-szerb nyelv között lévő nagy eltérések miatt e nyelvterületeken átmenetre van szükség az iskolákban, és olyan pedagógusokra, akik az irodalmi horvát-szerb nyelven kívül jól beszélik és értik az ottani nyelvjárást is. A jugoszláv határ mentén, ahol különösen ez időben megélénkült a kishatármenti forgalom, a turizmus, valamint a jugoszláv rádió és televízióadások hatására, az ott élők nyelvi közelségbe kerültek anyanemzetükkel. A Győr-Sopron és Vas megyében élő horvátoknak erre még ma sincs lehetőségük az anyanemzettől való távolságuk miatt. Itt a nyelvtanár a tájnyelv maximális figyelembevételével az alapoknál kezdheti a nyelv tanítását, 31* 499