Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)

NEMZETISÉGEK OKTATÁSÜGYE - SZITA LÁSZLÓ Adatok Bács-Bodrog vármegye dualizmus kori népoktatásának nemzetiségpolitikai kérdéseihez

nél kiváló előmenetelről szerzett tapasztalatot, de az anyanyelv mellett valamennyi tárgyban is kiemelkedő tudást tapasztalt.

113 Katymáron másnap tett látogatást egy bunyevác tannyelvű iskolában, ahol ,, . . . az általánostól eltérő és meglepő alacsony tanítási nívót tapasztalt, a magyar nyelvben teljes járatlanságot . . . "

114 1909-ben, majd 1911-ben újra visszatért a tanfelügyelő a bunyevác iskolák kérdéséhez. Valamennyi délszláv iskola között tapasztalatai alapján a legnívósabb oktatás ezekben folyt, s itt ,, ... a magyarosítás eredményei a legszembetűnőbb fényes eredményt mutatják. Nincs olyan bunyevác anyanyelvű osztály sem, ahol édes hazánk nyelvét minden más nemzet iskolájától nem magasabb szinten tanítanák és tudnák. Meglepő azonban az is, hogy édes anyanyelvüket milyen kitűnő módon megőrizték és tanítják . . . mégis itt van remény a teljes magyarosításra leginkább, s ezen haladás biztosítéka, hogy valamennyi bunyevác iskola magyar tannyelvű óvóházzal is rendelkezik . . . "

115 A nyelvi magyarosítás e tanfelügyelői összegzésekből, a maga fő ellentmondásával, s belső tartalmát s fő irányát tekintve retrográd voltában áll előttünk. Az anyanyelv elleni támadás a legnagyobb sikerre akkor számíthatott, ha a csapást az óvodás korban mérték. Korábban Czirbusz János, ezt követően Gráf Nikáz is az óvodai anyanyelv tanítás elleni fellépést tartotta legfontosabbnak. Különösen az 1900-as évektől fordult figyelme e kérdésre, amikor nyilvánvalóvá vált számára, hogy a nemzetiségi iskolák tanulói a nyelvi magyarosítást erőltető törvények ellenére sem, vagy rendkívül kevés magyar nyelvi tudással léptek ki a népiskola kapuján a IV., vagy a VI. osztály elvégzése után. A kor leghaladóbb nemzetiségi politikusai és gondolkodói nem véletlenül tiltakoztak az ellen, hogy az óvodás korban az anyanyelv bármilyen célból hátrányt, sérülést szenvedjen. Sárcsevity a bunyevácség egyik kiemelkedő képviselője, amikor Mocsráy Lajoshoz a bunyevác kérdésben emlékiratot szerkesztett, tudatosan idézte Zillert, a herbartista német pedagógusírót. Az emlékirat mottójában Ziller gondolatainak adta az elsőbbséget: ,, . . . A legkevésbé sem szabad a gyermekeket kiskorában idegen nyelven tanítani. Nem szabad a gyermekeket más nép gyerekkorába bevezetni. Először élje bele magát saját anyanyelvébe, amelyen, ha beszél, ne csak gondoljon valamire, hanem érezzen is . . . "

116 Az óvodák magyar nyelvű szervezésére évenként tett javaslatot a tanfelügyelő. 1899-ben Bogojevón, 1881-ben 113 Uo. 114 Uo. 115 Uo. 11b' Kemény G. Gábor—Mandic Marin: lm.