Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)

NEMZETISÉGEK OKTATÁSÜGYE - SZITA LÁSZLÓ Adatok Bács-Bodrog vármegye dualizmus kori népoktatásának nemzetiségpolitikai kérdéseihez

környéki katolikus szlovákság települt. Petrovácz, Kiszács, Glozsán, Pivnicza, Bajsa, Lality, Jankovácz, Topolya, Kupuszina lutheránus falvak.

87 A szlovák elemi iskolaügy 1879-ig elzárt világnak tűnt. A tanfelügyelő 1880. évi jelentése világított rá arra, hogy valamennyi szlovák iskolában teljes mértékben él a szlovák nyelv, valamennyi tantárgyat anyanyelvükön tanították. Meglehetősen elzárkóztak a német evangélikus iskoláktól, annak ellenére, hogy ugyanazon egyházmegyei iskolaszékhez tartoztak. A népoktatási törvény életbe léptetése előtt a tanítói utánpótlás teljes mértékben a felvidékről történt. Az 1895. évi iskola összeírásban a tanfelügyelő már azt állapította meg, hogy valamennyi szlovák iskolában képzőkben végzett tanítók működnek. Jól beszélik a magyar nyelvet, de nem kívánják tanítani. A 12 Bács— Bodrog vármegyei szlovák népiskolában az anyanyelven folyó oktatás folyamatos.

88 A szlováklakta felvidékkel a dualizmus teljes időszakában kulturális, politikai, tanügyi kapcsolatban voltak. Élénken reagáltak az ott folyó politikai és kulturális mozgalmakra, sőt tanítóik közül többen a szlovák nacionalista mozgalom aktív tagjai. A szlovák politikai lapok nagy számban, rendszeresen jártak Bácskába is.

89 A királyi tanfelügyelő iratai között 1906-ban találtunk utalást utoljára a bácskai szlovák iskolaügyre. A látogatások zöme a szerb és német iskolákba irányult, így a pár szlovák jellegű iskola kikerült az érdeklődésük köréből. 1880 végén valamennyi szlovák iskola látogatására sor került. Általában igen pozitív tapasztalatokról számolt be a tanfelügyelő. Az iskolák tiszták, jól felszereltek a körülményekhez képest. Valamennyi tanítóval rendelkezik. A zsúfoltság azonban akadályozta a tanítást, a „magyar nyelv azonban még tantárgyként sem taníttatik."

90 A századforduló táján azonban a magyar nyelv a szlovák iskolákban is kötelező tantárgyként, erős ellenállásba ütközve ugyan, de némileg tért hódított. 1899. évi tanfelügyelői látogatások a következőkről számolnak be: Petrováczon állami iskolát létesítettek, amelyben azonban kénytelenek voltak szlovákul tanítani, mert senki nem tudott magyarul. Ennek ellenére az iskola magyar tannyelvűként került mindenütt nyilvántartásba. A tanítók viszont nek nincs köze a nyelvi magyarosításhoz. Jellemző, hogy Bács-Bodrog vármegyében több magyar tanítót vontak felelősségre „hivatala elhanyagolásáért", mint a nemzetiségi iskolában tanító német vagy szerb pedagógust. Lásd erre vonatkozóan: AV SK BB F SN 3109/1909. Tanfelügy. sz. 86 AV SK BB F SN 3493/1905. k. (Tanfelügyeleti jelentések 1905. V. 20.) 87 Bács-Bodrog vármegye egyetemes monográfiája. II. köt. 411—421. p. 88 AV SK BB F SN 3168/1898. k. 89 Bács-Bodrog vármegye egyetemes monográfiája II. köt. 421. p. Minden szlovák nemzetiségi községbe járt a Narodni Novini, a Narodni Hlasnik. Pl.: Petrovácra több mint 100 példányban. Ugyaninnen az 1895. augusztus 10-i nemzetiségi kongresszuson 23 szlovák küldött vett részt. 90 AV SK BB F SN 2011/1881. k.