Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)

ALSÓ FOKÚ OKTATÁS - SZ. KŐRÖSI ILONA Az elemi népiskolai oktatás Kecskeméten a dualizmus korában

a hasonló jelentőségű városok utolérésére irányulhattak. A 6 éven felüli írni-olvasni tudó népesség arányát tekintve Kecskemét még a két világháború között is elmaradt a többi törvényhatósági jogú város mögött. Nem csekély azonban az a fejlődés, amelyet e téren elért ebben az időszakban. Míg 1869-ben a lakosság (városi és tanyai lakosság együttesen) 42,1%-a tudott írni-olvasni, addig 1920-ban 77,2%-a. A dualizmus korában a város az oktatási intézmények közül elsősorban az elemi iskolák fejlesztése terén tett jelentős előrelépést. Az 1868. évi népoktatási törvény nyomán az elsők között valósította meg a világi iskolai hálózatot. Az ekkor épült iskolák megalapozták a további fejlesztést. A két világháború között a tanyákon folytatták az elemi iskolák építését, a város belterületén pedig a felsőbb iskolák és a szakoktatás bővítésére fordíthattak nagyobb figyelmet. A múlt század végén épült tanyai iskolákat e században is használták, némelyiket a legutóbbi években történt megszüntetéséig. A városban ma is iskolai célt szolgál az ún. I. kerületi (Budai utcai, Petőfi Sándor Általános Iskola), a II. kerületi (Hoffmann János utcai Általános Iskola), a III. kerületi (Czollner téri, Tóth László Általános Iskola), valamint a máriavárosi, a Mátyás téri és a Kurucz téri általános iskola. A volt polgári leányiskola épülete — a színház közelében — ma szintén általános iskola (Zrínyi Ilona Általános Iskola.) 11* 163