Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)

ALSÓ FOKÚ OKTATÁS - ZORN ANTAL Adatok a katolikus népoktatás helyzetéhez a kalocsai érsekség területén 1848-ig

fűthetetlenek, sötétek, vizesek és szűkek. Ha egy tanteremben 200 gyermeket zsúfolnak össze, mint 1829 telén Bácsbokodon, hogyan lehet ott oktatni? A tavaszi munkák kezdetével ismét alig van gyermek az iskolában. 1810-ben Bácsborsódon Hinorányi István csupán 5—6 nemes gyermeket oktat, mert a cselédek „sehogyse akarják gyermekeiket iskolába küldeni, pedig már figyelmeztették őket." Az 183l-es jegyzőkönyv szerint Császártöltésen „nyáron mindannyian a mezőn szorgoskodnak, onnan visszatérve az iskolába gyülekeznek. Ellenük semmi panasz nincs." A tandíjat a Helytartótanács eltörölte ugyan, a tanítókkal kötött több szerződésben is tiltva van a beszedése. A dusnoki tanító például, „semmit sem kérhet az iskolába járó gyerekektől, hanem fizetését a község pénztárából kapja." Mégis sok községben tandíjbeszedés volt a tanító legfőbb jövedelmi forrása. Az uszódi Lestár János 1814-ben a gyermekektől fejenként 24 krajcárt, 1 véka árpát, 1 csirkét kapott. Egységes eljárásról tehát még az érsekség területén belül sem beszélhetünk. A tanítandó tárgyakat is meghatározta az 1806-os Ratio. A legfontosabb tantárgy a hittan, a katekizmus, az imádságok és a ministráció magoltatása volt. Az egyházlátogatási jegyzőkönyvben emellett még az olvasás, írás és a számtan tanítása van megemlítve. Többet nemigen szorgalmaztak a hatóságok. A tanításban követett módszerről alig írnak a viziták. 1829-ben Jánoshalmán azt írja a vizitátor, hogy „a tanítók feladata elemista módszerrel oktatni, ennek eleget is tesznek." De hogy ez az „elemista módszer" mit jelent, arról nem tesz említést. Módszeres oktatásról a XIX. század első felében még nemigen beszélhetünk, bár rendelkezések már voltak. A betűzést más gyermekektől, az összefoglalást vagy sillabizálást „közönséges hangos ordítás után" a katekizmust pedig „ész nélküli kiabálás közben" tanulták a gyerekek.

40 A reformkorban, amikor a népnevelés ügye előtérbe került, egyre több cikk, könyv jelent meg a módszertani eljárásokról is. „Nem elég csak azt tudni, hogy mire kell a gyermeket oktatni, hanem a remek munka abban áll, hogy mi módon, micsoda eszköz, bánás, s reá hatás által kell a gyermekkel azt mind megfogatni, tanultatni, a mi kiszabva s elő adva van. . . és ez az, a miben a falusi oskolásra nézve legszembetűnőbb, legnagyobb, legkárosabb a fogyatkozás a héj ányosság."

41 Akadályozta a komolyabb munkát az is, hogy a falvak nagy többbségében fiúk és lányok 6 éves kortól 12 éves korig mind egy szobában szorongtak. 40 Idézi Szántó Imre: A katolikus népoktatás helyzete Heves megyében a Visitatió Canonicak tükrében 1750—1850. c. mü 33. oldalán. 41 Tudományos Gyűjtemény 1832. II. kötet 95—90. oldal.