Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)

ALSÓ FOKÚ OKTATÁS - ZORN ANTAL Adatok a katolikus népoktatás helyzetéhez a kalocsai érsekség területén 1848-ig

Nagyobb helységekben — Kalocsán, Baján, Jánoshalmán — elvégezték a nemenkénti megosztást, de a kisebb falvakban sem megfelelő helység, sem elegendő tanító nem volt. Ezért a II. Ratio úgy határozott „hogy a kezdők délután, az öregebbek délelőtt járjanak iskolába." Edvi Illés Pál Első oktatásra szolgáló kézikönyve azt javasolja, hogy a nehézségek leküzdése végett a tanító ossza fel tanítványait bizonyos osztályokra (classisokra), pl. betűzőkre, olvasókra, „betéve-tanulókra", írókra, énekesekre, számvetőkre, „föllebb-készülőkre" stb. s ezeket az osztályokat — ha a hely engedi — külön csoportokra ültesse. Minden egyes osztálybeli sereget azután egyszerre leckéztessen vagy ő személyesen, vagy a ..vezetésükre rendelt repetitor-gyermek" segítségével.

42 Segédeszközökben, tankönyvekben nagy hiányosságokat állapítanak meg a jegyzőkönyvek. A lelkészek jóvoltából katekizmusokat még csak osztogatnak szét az iskolások között, de a tankönyvek megvásárlására már nem lehetett rábírni a szülőket. A nagybaracskai Bajai István kántortanító munkáját 1816-ban dicséri a vizitátor, de megemlíti, hogy az iskola gyér látogatottsága és a tankönyvek hiánya miatt fáradsága nem hozza meg gyümölcsét. Hasonló lehetett a helyzet más községekben is. Ebben a korban már a vallási fegyelem lazulását is tapasztalhatjuk. Az 1892 évi bácsalmási vizit arról panaszkodik, hogy „a gyermekek — a böjti idő kivételével — a hittanórákra nem járnak el, minek által a nép már a vallás elemeit, törvényeit nem ismeri." Az iskoláskoron túl levő fiatalság pedig vasárnap délután már táncolt, holott ebben az időben hitoktatásra kellett volna járnia. A vizitátor elrendeli, hogy az úriszékhez folyamodjék a pap segítségért. A tanítás a lakosság anyanyelvén folyt. A tiszta német vagy délszláv községekben azonban már bevezették a magyar nyelvű oktatást is. Az egyházi hatóság a magyarosítás fokozására buzdít; a vizitátor Miskén azon kesereg, hogy a „tótok igen-igen lassan magyarosodnak." Gőbel plébános 1813-ban Császártöltésen viszont annak örül, hogy a község férfi lakóinak nagyobb része már tud magyarul. A tanítás eredményességéről csak annyiban beszélhetünk, hogy a gyerekek ismerték a katekizmust, az imádságokat, a ministrációt, de a gyakorlati élethez szükséges ismeretekkel alig-alig rendelkeztek. A népoktatás vázolt hiányosságai és a jobbágyság anyagi helyzete is akadályozta, hogy az egyszerűbb emberek magasabb műveltséget szerezzenek meg. Egy-egy helységben valóságos csodaszámba ment, ha valamelyik jófejű jobbágyfiú papi pártfogással pap, tanító vagy ügyvéd lehetett. 42 EDVI ILLÉS Pál: Első oktatásra szolgáló kézikönyve Buda 1837. XXIII.