Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)

ALSÓ FOKÚ OKTATÁS - ZORN ANTAL Adatok a katolikus népoktatás helyzetéhez a kalocsai érsekség területén 1848-ig

Adatok a katolikos népoktatás helyzetéhez a kalocsai érsekség területén 1848-ig ZORN ANTAL A népoktatás helyzete 1711 előtt Magyarországon a 11. század közepére kialakult a feudális államszervezet. Az uralkodó osztály tagjai közül írás-olvasáson alapuló műveltséggel azonban csak a külföldről értezett papok és szerzetesek rendelkeztek. A világi urak, az elnyomottak hatalmas tömege híján volt a műveltségnek. A feudális állam fejlődése, a szaporodó közigazgatási és egyéb államügyek egyre inkább igényelték az írásbeliséget. így az egyház ennek birtokában még fontosabb támasza lett a királynak, az uralkodó osztálynak. A műveltség terjesztését is elsősorban a papoktól, szerzetesektől várhatták. Ezt a munkát meg is kezdték, méghozzá — ma már ismerve az egyházi iskolarendszert, megvalósulásának irányát — felülről lefelé. Először a káptalani és kolostori iskolákat szervezte meg az egyház. A kalocsai érsekség területén a bácsi, a kalocsai és a titeli káptalan fennállásáról és működéséről van tudomásunk. A káptalani szabályzatokból tudjuk, hogy iskoláik is voltak, s ezek igazgatása az olvasókanonokra volt bízva. Ismerjük Mátyás király főkancellárjának, Várady Péter kalocsai érsek (1480—1501) levelét, amelyet Frangepán Gergely kalocsai olvasókanonokhoz intézett. Ebben azt hangsúlyozta, hogy az olvasókanonok feladata a pecsét őrzése és az iskola igazgatása.

1 A bácsi káptalannal 1418, a kalocsainál 1423, a titelinél 1456 óta van tudomásunk olvasókanonokról, iskola létezéséről. Ezen iskolák világi papok képzésével foglalkoztak. A kolostori iskolák funkciója a szerzetesképzés volt. Az egyházmegyében a mohácsi vészig 15 kolostor állt fenn, oktatási tevékenységükről azonban semmit sem tudunk. Mindkét iskolatípus a köznép számára zárva volt. A jobbágyok, azok 1 Carol WAGNER: Epistolae Petri de Warda (1490—1498) Pozsony—Kassa 1776. 115. oldal