Bács-Kiskun megye múltjából 4. - Egészségügy (Kecskemét, 1982)
KÖZEGÉSZSÉGÜGY - ILLYÉS BÁLINT—JAKAB LÁSZLÓ Kunszentmiklós egészségügye a XVIII—XIX. században
Idehaza Kelemen Gergely professzor örökítette meg a haza, Kunszentmiklós s benne a gimnázium kétségbeejtő állapotát az iskolai anyakönyvben: ,,. . . Július hóban rettenetes számmal el borítván a két magyar hont a muszkák és németek, azomban a cholera is pusztítván városunkban kivált a gyermekeket, . . . feloszlott az iskola . . Meglátogatott bennünket a járvány 1855-ben, 1866-ban 75 , amikor a presbitérium rendelkezésére ,,minden egyes halottra reggeli eg}^szeri csöndítés történik, megszüntetvén általa. . . a közrémület élesztése." A königrátzi csata után behurcolt járvány idején, tehát 1866-ban — sőt még később sem — alakult ki egységes gyakorlat hazánkban tömeges halálozások idején a szokványos temetési harangozás kérdésében. Szegeden ,,a harangok minden olyan személy halála után megszólaltak, kinek rokonai meg tudták fizetni ... a tiszteletadás e hiábavaló jelét; egész álló nap kénytelenek voltunk emlékezni a járvány jelenlétére. Sokan panaszolták föl az egyházat és a városatyákat a kitört pánikért . . ," 76 . Voltak enyhébb lefolyású járványok (1886, 1892), de illik még megemlékeznünk az 1873. évi országos koleráról a nagykunsági főorvos-kormánybiztos jelentésével: ,,A kép ... az erősebben járványos helyeken (. . . Kecskemét, . . . Kalocsa, Kecel, Solth . . .) nem volt más, mint maga a kétségbeesés. Az általános rémületet még fokozta az, hogy . . . kiváltképp katolikus helyeken késő este is éjjel is több ízben harangoztak . . . A szószékből lőn a híveknek . . . kötelességüké téve. hogy . . . lelki üdvösségéről kell mindenekelőtt gondoskodni. Tehát első a pap, azután jön az orvos." 77 Kátai összefoglaló jelentését értékesnek, érdekesnek találtuk szakmai szempontból, mégsem tartjuk azonban indokoltnak az idézet befejezésében foglalt panaszt. Ha a katolikus vallású népes jászsági gyülekezetekre gondolunk, önkéntelenül az jut eszünkbe, hogy akár egy hétig elkerülhette egymást az orvos meg a plébános, hiszen naponta meghaltak tízen, húszan. Különben a járványos esztendők áldozatainak száma így alakult Kunszentmiklóson: 1831 (348), 1836 (51), 1849 (54), 1855 (144), 1867 (100). Egyébként csak szórványosan fordult elő, sőt voltak hosszabb időszakok (1837—47, 1859—65, 1867—72 között), amikor elő sem fordult. 75 1855-ben a legtöbb áldozat cigány volt, akik nem törődtek a tisztasággal. Ezért rendőri felügyelet alatkimeszeltették putrijaikat, naponta szellőztették és szétköltöztették őket. A hatóság gondoskodott élelmezé sükről. — 1800. szept. 8-án egy család átköltözött Tassról a szentmiklósi kertészekhez az Epresbe. 12-én kolerában meghalt a kertészné, másnap a tassiak is. A fertőzés másik útja Pestre vezetett, ahonnan kofák, valamint itteni napszámosok hurcolták be a betegséget. A járvány 36 napig tartott ; 6—12 óra után következett be a halál. (Técsy : Kun-Sz.-Miklós város főorvosának 1866. évi egészségügyi jelentéséből. — Gyógyászat. 1867. 288—9. 1.) 76 A. J. PATTERSON: The Magyars: Their Country and Institutions. London, 1869.1/136—7. 1. 77 KiTAI: i. m. 159—61.1.
