Bács-Kiskun megye múltjából 4. - Egészségügy (Kecskemét, 1982)

NÉPI GYÓGYÁSZAT - RUSVAY KÁLMÁN A nép állatgyógyítás múltja Kecskeméten

A későbbi, 1787 utáni gyógykovácsok pedig ezt a gyakorlatot még száza­dunk első felében is foglalkozásszerűen folytatták. 1724-ben a vármegye limitációja szerint 8 dénár, 78 1812-ben pedig 12 krajcár volt az érvágás díja. A korábbi időkben a patkolás mellett az érvágást is végezték a cigányok. Az érvágásról századunk harmincas éveiben sem mondtak le. Szájtisztítás is rendszeresen szerepel a kovácsok számláján. Okát és lé­nyegét forrásaink nem árulják el, de az érvágássnál jelentősebb művelet lehetett, ha 1724-ben az érvágás 8 dénáros díjával szemben száj tisztításért a vármegye 12 dénárt állapított meg. 1812-ben viszont ugyanazon limitáció szerint már mindkét beavatkozásért 12 krajcár járt. Szájtisztításhoz rend­szeresen használták a fokhagymás ecetet. N. Herczeg János perceptor 1812­ben fokhagyma áraként egy forintot számolt el. 79 Magától értetődő, hogy az ér vágó és száj tisztító kovácsok a kezük alá kerülő állatok betegsége iránt sem voltak közönbösek. Elsősorban közülök kerültek ki a kuruzslók is a már eddig ilyenekként említett kiáltó orvosok, orvosasszonyok és a cigányok mellett. Mindezeken kívül azonban 1793-ból ismerjük még névszerint Pauer Jánost, aki Szegedről jelentkezett a marha­dög gyógyítására 80 , Kecskeméten a téglavetők között putriban lakó Koncz István parasztorvost 1851-bŐl 81 , napjainkban pedig Papp Pált, a juhokat gyógyító Tánczos Pétert, a marhákhoz értő Polyák Ferenc fafaragót Matkó­pusztán, Helvécián pedig a bárányherélőként működő Pálfi Ferencet. A kuruzslókon kívül a boszorkányokról is van némi adatunk, akik álla­tokkal kapcsolatban bűbájoskodtak. 1696-ban a Czigány János nénje elleni fassió (eljárás) során az 56 éves egyik tanú vallja: „Hallotta a feleségétől, hogy hallotta Kecskemétről, hogy a (Kecskésné) tehene kezdvén száradni, ment a Czigány János nénjé­hez valami kenő orvosságért, adott is nekie a Czigány Asszony, meg paran­csolván nekie, hogy majd oda valami megyén, de meg ne ijedgyen tőle, Kecskésné az kenést véghez vitte . . . beröpül . . . hozzájuk egy Lud, mondgya a Fia, imhol jő már az ördög és üttközött ezen fatensnek az házá­ban, megyén oda Kecskésné . . . valamit kérni. Gallyai János mondgya, hogy Eő látta, hogy meg üttközött s az után csak el veszett, de nem tudja micsoda." A Vecseri Péter elleni fassio során ugyancsak 1796-ban az egyik tanú vallomása a következőképpen hangzott: ,,Hemző István Kecsk. Annor. 40. jurat. Hallotta Vecseri Péter szájábul, hogy azt mondotta, az tehenet 78 Elegyes iratok. 1662—1724. Limitatiók. 1724. 79 Elegyes írások. 1808—1819. 15. sz. 80 Levelek. 1793—1794. 81 Elegyes írások. 1851. 5. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom