Bács-Kiskun megye múltjából 4. - Egészségügy (Kecskemét, 1982)

NÉPI GYÓGYÁSZAT - RUSVAY KÁLMÁN A nép állatgyógyítás múltja Kecskeméten

A népi állatgyógyászat emlékei Kecskeméten RUSVAY KÁLMÁN Araikor az ember a gyűjtögető életmód után a halászat és a vadászat kor­szakán átlépve az állatok barátjává szegődött és saját jól felfogott érdeké­ben i. e. 8—14 000 évvel ezelőtt 1 magához szoktatta (domesztikálta) őket, gondoskodnia is kellett azok életszükségleteiről. Az állatokkal való viszony­latában a haszon és a gond értékteremtő tényező lett az ember számára. A gondoskodásnak ki kellett terjednie az állat megvédésére azok ellenségei ellen, megóvására minden ártalomtól, az ártalom érvényesülése (sérülés, betegség) esetén pedig a szervezet épségét vissza kellett állítani, gyógyító eljáráshoz kellett folyamodni. Az óvás és a gyógyítás volt tehát az a két eljárás, amelyek a létfenntartás (táplálás) és a fajfenntartás (szaporodás) folyamatosságát biztosították. Ez a két biológiai előfeltétel pedig természe­tes menete során biztosította az állattartás érdemi, hasznothozó jelentőségét. A preventív jelentőségű óvás természetesen nemcsak a fizikai értelemben vett védelemnyújtásban nyilvánult meg, hanem az ember azidei hiedelem­világa értelmében a jó és a rossz szellemek hatalmi egyensúlyát is át kellett billenteni olykor-olykor az egyik vagy a másik oldalra. A bájoló mondókák ilyen alkalmakkor jutottak szerephez az állatorvoslás területén is. Az ős­idők varázslói (sámánjai), a korai századok javasasszonyai (boszorkányai), de még a közelmúlt, sőt napjaink kuruzslói (tudós emberei, asszonyai) is gyógyító céllal hadarták el mondókáikat akár ember, akár állat mentése végett fordultak hozzájuk segítségért. Lovak betegsége elleni, ilyen közép­kori bájolás (contra thrghy equorum ?) olvasható egy régi iraton: Erdőn jár vala lebeke tárgy: Béka vala ekéje, Kigyó vala ostora; Szánt vala követ; Vet vala kövecset. 1 BÖKÖNYI, 1978. 2 Középkori... 1957.

Next

/
Oldalképek
Tartalom