Bács-Kiskun megye múltjából 4. - Egészségügy (Kecskemét, 1982)

NÉPI GYÓGYÁSZAT - RUSVAY KÁLMÁN A nép állatgyógyítás múltja Kecskeméten

Parancsolok én tenéked, Hogy miképpen a kő nem gyökereztetik És nem leveleztetik, Azonképpen, itt ez lovon Ne gyökerezhessél és öröködhessél! 2 Ez esetben nyilvánvalóan a lovak táragyáról, tályogjáról van szó. 3 Ilyen varázsló, bájoló, rontó vagy védő igéket századunk első felében már csak nagyon elvétve hallottunk a kecskemétiektől. Annál dúsabb a népi ha­gyaték a természeti erőkben bízó, állati értékeket mentő, védő, óvó módsze­rek leleményében és áthagyományozásában. Ha bájoló mondókákhoz már ritkábban fordultak is segítségül javasasszonyaink és javalló embereink, annál több leleménnyel és gyakorlati érzékkel találta meg száz és száz, sőt talán ezer és ezer módját annak a kecskeméti ember is, hogy a természet vagy az ember által veszélynek kitett jószágát a természet fűben, fában elrejtett erőinek felhasználásával védje, óvja és a pusztulástól megmentse. A kecskeméti levéltári anyag is némi fényt derít a népi orvoslás módsze­reire, eszközeire és embereire. A korai századokban a kecskeméti nép is sa­ját leleményére, tapasztalataira, sokszor csak a természeti jelenségek erejé­re vagy hiedelemvilága misztikus lényeinek segítségére támaszkodhatott. Voltak közöttük ezen a téren jártasabb emberek is, akik közmegbecsülésben részesültek, akiknek a tudását még a tanács is elismerte. Ilyen volt pl. 1733-ban ,,Nagy György, Dühött avagy meg veszett Marháknak orvosa", akinek hasznosnak ítélt működéséért az adajából 2 tallért és 2 garast elen­gedtek. 4 De a felesége sem maradt el mellette. ,,Nagy György feleségének, mint a veszett jószágokat orvosló asszonynak azért hogy oly hasznosan szolgál afelé jószág körül, a véle való alku eképen lett meg: egész falka jó­szágtul adatik neki hét-hét Máriás, ha csak szakadék marhát orvosol, az olyanoktul kevesebb. Ha pedig valamely személyt orvosol, minden egy sze­mélytől két két poltura adatik neki." 5 Már korábban, 1717-ben is másfél pint bort kap a város pincéjéből az elsőként szereplő ,,orvosasszony". 6 Ugyanebben az évben történik említés a számadásokban az első kovácsról, amikor a második bíró lajstromába bejegyezte: „Német kovácsnak ló orvos­lásért attam 48 dénárt. Szerét vette 48 de." 7 Ez esetben nyilvánvalóan a helyben állomásozó német katonaság kovácsáról van szó, mert ugyanakkor a másik kovácsot 2 pint borral elégítették ki. 3 CSŐSZ, 1937. 4 SZENTKIRÁLYI, 1733, 16. 5 Tanácsi jegyzőkönyv, 1736. (Szabó Kálmánnál a 102. jegyzet.) 6 Számadási lajstromok. 1663—1746. — 1716/17. ápr. 25. 7 Takács Mihály második Bíró Ur eő Kgline Ratioia. 1616/17.

Next

/
Oldalképek
Tartalom