Bács-Kiskun megye múltjából 4. - Egészségügy (Kecskemét, 1982)

NÉPI GYÓGYÁSZAT - NOVÁK LÁSZLÓ Egy XVIII. század végi — XIX. század eleji orvosló könyv Kecskemétről és korának gyógyító gyakorlata

Az említett felülvizsgálat célja volt elsősorban megállapítani, hogy a borbélyok rendelkeznek-e vizsgával, illetve milyen színvonalon művelik mesterségüket, gyümölcsöztetik tudományukat a gyógyítás terén. Erre azért volt szükség, mert a vármegye tapasztalata szerint a sokszor indokolatlan, vagy kellő gyakorlat nélkül végzett érvágás, köpölyözés (ami a borbélyok legfőbb gyógyító módszere volt) halált is okozott. Ettől indíttatva született az a vármegyei rendelet 1796. október 30-án, amelyben feltárják a borbélyok ilyen tevékenységének hátrányait: „Minthogy a' tudatlan ember, egésségének akarmelly változását érvágással jobbra fordíttatni szokásban vette, ez pedig kivált enyven nyálasságtúl, 's epétül eredett nyavalyákban végső romlást következtettse maga után, erre nézve hogy ezen rosz szokás mellyet némelly Borbélyok tsak a' nyereség kívánásból tesznek, hathatóssan akadályoztasson. Minden Orvosláshoz nem értő, vagy az Orvoslás tanulásáról a' fő Oskolának bizonyító Levelével nem biró Borbély érzékeny Aristom, sőt nagyobb büntetés fenyítéke alatt is tilalmaztatik, hogy senkin tudós Orvos, vagy Chirurgus engedelmét és javallását bizonyító czédula nélkül eret vágni ne próbáljon. Tudós Chirurgushoz jővén pedig a' Patinse ez annak erét, nyavalyája ki nyomozása előtt vagy emberei által maga jelen léte nélkül szinte felelet terhe alatt meg ne nyithassa. Reményli ugyan a' N. Vrgye hogy a' Lakosok magok jobb voltáért önként is fognak arra hajolni, hogy bajaikban tudós Orvos Tanáttsával éljenek, azomban, hogy a' gyarlóbbak, a' kik a' régi gyakorlástul el nem vonattathatnak, akarattyok ellen is kenteiének legyenek ezen javallás követelésére. Szükséges intézkedéseket tett már a' N. Vrgye, hogy a' Lakosoknak Orvos engedelme nélkül a' Megyebeli Kir. Városokban sem nyittasson meg erre, ugy is ha egyszer Pestre, vagy Budára fárad, könnyen találhat mind orvosra, mindollyas Chirurgusra, kitül szükség esetében engedelmet szerezhet".

15 A vármegyei hatóság tehát a komolyabb szakképzettséggel rendelkező seborvosok, chirurgusok és orvosok, phisycusok szaktudása alá rendelte a helységek lakosságát, a borbélyok tevékenységének fokozottabb ellenőrzésével kívánták megakadályozni az esetleges járványokat, s a kellő szaktudás hiánya miatt bekövetkezhető halálozást. Természetesen, a „tudós" orvosok szakmai tudása is különböző volt. Ezzel kapcsolatban szükséges megemlíteni azt az esetet, amelyet — bizonyára az egyszerű érvágással lehetett volna megelőzni — a Pest vármegye kurrens levele így örökített meg 1802. május 15-én: „Czeglédi lakos Szaniszló Mihály már annak előtte nehéz vérű bús ember lóvén, Monori Lakos Csúzi Istványhoz és annak feleségéhez . . . orvosságot kérni ment, melly orvosság után, nem hogy meg gyógyult volna, hanem meg dühödvén, dühösségében saját leánykáját és tulajdon Napát agyon késelte . . . minthogy