Bács-Kiskun megye múltjából 4. - Egészségügy (Kecskemét, 1982)

NÉPI GYÓGYÁSZAT - KORKES ZSUZSA A Kiskunság egészségügyi viszonyai a XVIII—XIX. században

jól elegendő mézzel és tsinálj belőle egy köntinget nyomó gömböléket, vagy falatot, adgy belőle a dühös állattól megmart marhának éhgyomorra minden nap kétszer egyet. Éljen vele husz napig."

74 1840-ben jelent meg Lalich tanító népszerűvé vált gyógymódja, ő a keresztes tárnics gyökerét javasolta, mint egyik leghatásosabb szerét a veszettség gyógyításának. A betegség kiütése után legelőször is a nyelv alatti vérereket kell megnyitni, hogy azok vérezzenek, és utána kapja a beteg az első adagot abból a szerből, amely így készül : a keresztes tárnics gyökeréből kell venni másfél latot, feldarabolása után hozzácsepegtetett ^izzel folyékonnyá tenni és a betegnek adni. Ezt kilenc napon át minden reggel éhgyomorra kell bevennie. A megharapott sebet rozmaring levével kell kimosni és utána tapasszal bekötni, amely két rész rozslisztből, egy rész apróra zúzott gyalogfenyő bogyóból áll, amelyhez annyi pálinkát kell adni, hogy az egész keverék tapasszá váljon, A rozmaringlé pedig így készül: „Vétessenek virágzó rozmaring hegyei és azokkal két harmadrésznyire egy palack megtöltetvén, arra töltessék pálinka mig azon palack tele lészen, dugassék be, s igy az egész valami meleg helyen ötven óráig pálléttasson. Midőn ezen lói leszüretett tétessék hozzá kámfor és pedig minden meszelyre egy fél nehezék."

75 Dolgozatomban igyekeztem összefoglalást adni a Kiskunság egészségügyi helyzetének, a 18—19. században uralkodó nagyobb járványoknak és ezek meggátlására hozott rendeleteknek és orvosi javallatoknak. Mint ahogy a felhozott példákból is kitűnt a tárgyalt időszakban az orvostudomány nem sokat fejlődött. Gyógyításra leginkább gyógynövényeket ajánlottak, és ha megfigyeljük szinte ugyanazokat javasolták mindegyik betegségre. Ilyen általánosan használt növény volt a zsálya, az izsóp, a bodzavirág, a fodormenta, a kamilla és az ezekből készült tea vagy fürdő. A másik, amit megállapíthatunk a korszak orvosi gyakorlatáról az, hogy nagyobb járványok idején soha nem mulasztották el, hogy közegészségügyi és higéniai indítványokat tegyenek. Igen fontos volt, hogy újra és újra figyelmeztessék az embereket olyan alapvető dolgokra, hogy gyakran szellőztessenek, a fehérneműt, ágyhuzatot cseréljék főleg ha beteg feküdt benne. Az egészségeseket különítsék el a betegektől, egészséges ember vagy állat soha ne igyon beteg után, az istállókat tartsák tisztán. így próbálták megakadályozni a járvány továbbterjedését és nagyobb pusztítását. A gyógynövényeknek és füveknek a gyógyításban való felhasználása a középkortól terjedt el széles körben. Általánossá válását elősegítette Melius Péter Herbáriuma, valamint Páriz Pápai Ferenc Pax Corporisa is. 74 TOLNAY, i. m. 300—301.1. 75 Pro!,. Curr. Tom. 30. p. 207—270. 1810. 30 Bács-Kiskun megye múltjából IV. 465