Bács-Kiskun megye múltjából 4. - Egészségügy (Kecskemét, 1982)

NÉPI GYÓGYÁSZAT - KORKES ZSUZSA A Kiskunság egészségügyi viszonyai a XVIII—XIX. században

Nagy előrelépést jelentett a gyógyítás ós az orvostudomány történetében a tehénhimlő (vakcina) felfedezése és az azzal történő oltás. Ebben az esetben kimutatható, hogy az orvosi gyakorlatot megelőzte a népi eljárás. Természetesen ez nem oltással történt, hanem közvetlenül vitték át — rongy vagy fonaldarab segítségével — a gennyettséget egyik állatról a másikra ós így tudták a betegséget előidézni, lefolyását enyhíteni. A betegség járványos terjedését viszont nem tudták megakadályozni. Az, hogy a néppel csak nagy nehezen tudták elfogadtatni a himlőoltás szükségességét, leginkább azzal magyarázható, hogy erőszakos eszközökkel próbálkoztak. Az emberek pedig idegenkedtek minden új eljárástól, legfőképpen az oltástól. A levéltári anyagban viszonylag kevés adat található a népi orvoslásra, ami előkerült az is inkább csak a peres ügyekből. Ez érthető is, hiszen csak olyan személyek ellen hoztak ítéletet, akik emberek életét veszélyeztették azáltal, hogy mérgező anyagokkal gyógyítottak, és ezek tevékenységét igyekeztek rendeletekkel meggátolni. A mindennapi népi orvoslási gyakorlatot viszont nem akadályozták, nem léptek fel azok ellen a falusi gyógyítóemberek, vagy asszonyok ellen, akik sikeresen gyógyítottak kisebb betegségeket, mint pl. torokfájás, kelések, hasfájás stb. Sőt, mint ahogy az egyik példából is kitűnt, ha valamely szer bevált, és a közhaszon javára fordíthatták, akkor azt közhírré tették. Mivel ezekből a népi gyógykezelésekből nem lettek peres ügyek, nem is kerültek be a levéltári anyagba. A 18—19. századi népi gyógyászatra a ma még felgyűjthető anyagból lehetne visszakövetkeztetni. Ugyanakkor hasznos lenne megvizsgálni azt is, hogy az 1700—1800-as években használt és az orvosok által javasolt növények közül melyek azok, amelyek átmentek a népi gyakorlatba és ezeket ma mire használják. A felhozott gyógyászati példák kiindulási alapot nyújthatnak ennek a kölcsönhatásnak a tisztázásához. Tanulmányomban igyekeztem a további életmód kutatásokhoz is támpontot nyújtani. Hiszen a kibocsátott rendeletekből következtethetünk a 18—19. századi ember életkörülményeire, lakásviszonyaira, táplálkozására, és mindez egy összehasonlító életmód vizsgálathoz is kiindulási pontot adhat.