Bács-Kiskun megye múltjából 4. - Egészségügy (Kecskemét, 1982)

NÉPI GYÓGYÁSZAT - KORKES ZSUZSA A Kiskunság egészségügyi viszonyai a XVIII—XIX. században

A későbbi évek során a marhabetegség gyógyítása nem sokat változott. 1876-ban a Földművelés-Ipar és Kereskedelemügyi Minésztérium által kiadott körlevélben viszont már egy újfajta gyógymódot találunk a körömfájás kezelésére. E szerint az elhalt körömrészeket egy éles kés segítségével el kell távolítani és ha alatta gennyes, fekélyes részek volnának, akkor tölgyfahéj főzettél, vagy kékkőből készült oldattal —• mely egy rész kékkőből és hat rész vízből áll — ki kell mosni.

65 A körömfájásnak kékkővel történő kezelése még századunk közepén is élő gyakorlata volt az alföldi pásztoroknak. A hatóságok mindenáron igyekeztek megakadályozni a járványok behurcolását és újabb és újabb rendeleteket adtak ki e tárgyban. Ezekben kötelezővé tették az eladásra szánt jószágok megvizsgálását, amit a helybeli állatorvos végzett el, vagy annak hiányában egy szakértő gyógykovács. A pásztorok csakis olyan állatokat fogadhattak el őrzésre és legeltetésre, amelyek jó egészségi állapotban voltak. A járványos betegségben szenvedő állatokat kizárólag csak állatorvosok, vagy gyógykovácsok kezelhették.

66 1838-ból olvashatunk orvosi értekezést a marhapestis beoltásáról, melyet Tolna vármegye küldött meg. ,,A beoltás így történt meg : az egyik (többnyire bal) comb és fül belső felületének hámját éles késsel jó elevenig a nélkül hogy vérezzék levakartam és ugy a lehámozott tüzes területet oltványanyagba mártottam ronggyal bedörzsöltem, az oltóanyagot szedettem két döglő félben lévő pestises betegről, szüntelen folydogáló takony nyál és könyek vegyülését. A lehámozott terület nagyságát a beoltandó korához alkalmaztattam ugy hogy a comb felületén 2, 3, 4 ujnyi, fülben 1—2 ujnyi négyszeg forma területet vakartam. A rugósabb marhát kiköttettem és a lebenyébe, amit késsel felmetszettem három fertály rőfnyi hosszú posztót húztam, mindkét végére csomót kötöttem, hogy ki ne csússzon. Ezután a marhát betegnek tekintettem, istállóba kötöttem, háromszor napjában a legjobb szénát adtam és annyiszor friss vizet is. A terület, melyen az oltás történt, egyéb különös helybeli tüneményeket nem mutatott, minthogy az megdagadván borkővel elfedetett, amely többnyire hatod napra ismét eresztett szőr miatt magától lehámlott. Négynél a beoltottak közül többnyire a következő korjelek mutatkoztak úm. hideglelés, remegéssel párosulva, a szarvak, a fülek, a fark hidegek, a köhögés rekedt, a nyak és a hát borzasak, az orr száraz, a száj nyálkás, a szemek homályosak voltak, fogcsikorgatás, fejrázás, a kérődzés megszűnt, későbben hévség állott elő, a szarvak, a fülek, fark, orr forróságba estek, 05 Bkml Kiskunfélegyháza, Polgmest. ir. 2300/870 kig. 66 Képvis., gy. hat. L. 30. F. 1. Cs. 8. sz. 97. 1872.