Bács-Kiskun megye múltjából 4. - Egészségügy (Kecskemét, 1982)

NÉPI GYÓGYÁSZAT - KORKES ZSUZSA A Kiskunság egészségügyi viszonyai a XVIII—XIX. században

e) A gonoszabb és még makacsabb hasmenések, és kínzó rángások eseteiben klistirrel kell élni, mellyet lenmag, vagy korpa főzetből, vagy pedig mák főzetből keményítővel, vagy ennyvvel, s eggy tojás székével (sárgájával) vegyítve kell készíteni, s többször, de kicsiny mennyiségben használni. Ha a beteg sok erőltetésekben szenved, néha székfü virág gőzére kell ültetni, de itt is vigyázva, hogy meg ne fázzék. Gyakran megesik, hogy a beteg ezen szerek alkalmaztása által, kivált ha azokat hamar és serényen kaphattya, nem csak tetemesen megenyhül, hanem tellyesen fel is gyógyul : azonban szintolly gyakran ollyas orvosságokra is lehet szüksége, mellyeket csak a tanult, és tapasztalt orvos tudhat, a hol csak kapható, segedelemre meghívni. — A fellábadók, míg erejeket tökéletesen vissza nem nyerik, ama fennebb érintett élet rendszabásokat annál szorosabban, és bizonyosabban megtartsák, minthogy különben a baj könnyen, és még veszedelmesebben vissza szokott térni."

38 Külön rendelkezést hoztak a holtak elszállítására és eltemetésére. ,,A holt testek nem emberek által, hanem e végre különössen rendeltetett kotsikon vitessenek a temetőkbe olly vigyázattal, hogy a testhez közel emberek ne járuljanak, kivitetvén pedig a temetőbe, ott az azon célra már felállított fészer alá tetessenek, és hogy az oly hirtelen holtnak tettető ember el ne temettessen a holt testek legalább 24 órákig a fészer alatt ott tartattván, mindenkor a helybeli seborvos megtekintése és engedelme után temettessenek el."

39 Az év végére, a következő év elejére, a járvány alábbhagyott, illetve megszűnt. A másik igen veszedelmes járvány, amely örökös rettegésben tartotta az embereket a himlő volt. Már a 18. század végén szorgalmazták a himlő oltását, de eleinte igen kevés eredményt értek el. Két évvel a tehénhimlővel történő oltás (vakcina) felfedezése után jelent meg Bene Ferenc könyve ,,A himlő veszedelmei ellen való oktatás", amelyben részletesen leírta a kétfajta himlő tüneteit és azok gyógyítását. A jóindulatú himlőnél az első napokban fejfájás, szédülés, émelygés, bágyadtság jelentkezik, a 3., 4. napon jönnek ki a vöröses kiütések, ilyenkor megszűnik az émelygés, forróság, szomjúság, fejfájás. A nyolcadik napon kezdődnek a himlők elgennyesedése. A tizenkettedik napon kezdődnek el a hólyagok kifakadása és elvarasodása. A rosszindulatú himlőknél a daganatok nem emelkednek ki, haloványak és igen viszketnek. A himlők feketednek, fekete véres nedvesség folyik ki belőlük. A beteg a himlők kiütése utáni 8—9. napon meghal.

40 A himlő nem mindig 38 Halas, Dd. Fasc. 183. № 1.1831. 39 Halas, Dd. Fasc. 183. № 1. 1831. 40 BENE, 1800. 11—14.1. 29* 451