Bács-Kiskun megye múltjából 4. - Egészségügy (Kecskemét, 1982)
KÖZEGÉSZSÉGÜGY - ILLYÉS BÁLINT—JAKAB LÁSZLÓ Kunszentmiklós egészségügye a XVIII—XIX. században
Kiütéses tífusz (flekktífusz, patéts, patécs, petécs) Nem könnyű egyértelműen tisztázni a patéts betegség mibenlétét, noha a XVIII. század utolsó évtizedeitől szórványosan előfordul halálokként. A fönti megjelölés ugyanis elsősorban tüneti, tehát a bőrön keletkezett kiütés, ill. az ilyen elváltozásokat kísérő járványos betegség (epidemisch auftretende Infektionskrankheit mit fleckigem Hautausschlag). Magyary— Kossá szintén jelezte a — nem egészen szakszerű — megnevezéssel kapcsolatos bizonytalanságát: „kiütéses hagymáz?" 58 . Valóban, a kiütéses tífuszos fertőzés 4—5. napján kivirágzik a törzsön, végtagokon a bőrkiütés (exanthema), mely aztán élénk pirosról sötét ibolyaszínűre változik petechiák (pontszerű bevérzések) kíséretében. 59 Ziffer Károly szakíró szerint a sűlyhöz (skorbuthoz) hasonló tünetei vannak a Werlhof-féle patétsbetegségnek. (Tévedés, a Werlhof-kór idegenfajii fehérjék által okozott kóros állapot: anafilaxia.) Ezen múlt századbeli tévhit ellenére kövessük figyelemmel Ziffer kórleírását: bőr alatti vérzések, gyomorbántalmak, a foghús föllazulása, végtagfájdalmak, elesettség, majd még egészítsük ki a skorbut szakszerű kórleírásából a petechiákra való utalással. 60 Nyilván arról a hiány- (nem pedig ragályos!) betegségről van szó, melyet neveztek éhtífusznak is régen, s csakugyan megemlékeztek gimnáziumi följegyzéseink az 1779., 1784. évi nagy ínségről. Végül —- meglehetősen zavaró körülményként! — ifj. Szinnyei József Magyar tájszótára utal a „patécs" szó himlő jelentésére. Eklektikus módszerrel valamivel közelebb juthatunk a patécs mibenlétének pontosításához. Kétségtelenül nem jelenthet 1798-ban himlőt a patécs, mivel Balogh Ferenc kirurgusunk lakodalmán az alábbiak hangzottak el szó szerint: ,, . . . abból a' Házból a'mellybe ő belép, a' patétsok, és a' himlők, mint a' 'Sendelyes Házakról, ugy peregjenek le az ő látására az egész testről, kivált pedig az ortzákrol." A föntebb előadottak után nem zárhatjuk ki teljesen skorbut jelenlétét a patécses följegyzések esetében a XVIII. század utolsó évtizedeiben, bár azért inkább Magyary-Kossa diagnózisát látjuk igazolva. Annál inkább, mivel megtalálható iskolai könyvtárunkban Kolbány Pál 181 l-es pozsonyi kiadású „Bemerkungen űber den anstecken58 I. ni. 2. k. 306. 1. Magyary—Kossá csak szótári anyagként foglalkozik kifejezésünkkel a megjelölt helyen, tehát nem könnyű értelmezni. Különben csak találgatják a patécs mibenlétét mostani szerzőink is: „valamilyen nemi betegség lehetett" (DONÁTH I.: i. m.) 59 Id. ISSEKUTZ Béla (szerk.): Gyógyszertan és gyógyítás. 1—3. köt. Bpest, 1959—60. 2. k. 64—5. 1. CO ZIFFEK Károly: Népszerű orvosi tanácsadó vagy házi lexikon az egészséges és beteg emberről. 1—2. köt. Bpest, 1881. 358—9. 1. — ISSEKUTZ: i. m. 2. k. 770. 1.
