Bács-Kiskun megye múltjából 4. - Egészségügy (Kecskemét, 1982)

NÉPI GYÓGYÁSZAT - KORKES ZSUZSA A Kiskunság egészségügyi viszonyai a XVIII—XIX. században

A Kiskunság közegészségügyi viszonyai a XVIII-XIX. században KORKES ZSUZSA Tanulmányomban a Kiskunság déli részének egészségügyi helyzetét és orvosi gyakorlatát kívánom bemutatni, főleg levéltári források alapján. A dolgozatban csak ott tartottam be az időrendi sorrendet, ahol ezt a téma feltétlenül megkövetelte. A terület egészségügyi viszonyait több tényező is befolyásolta, illetve meghatározta. Elsősorban földrajzi helyzete és az ebből adódó fő foglalkozási ág, az állattenyésztés. Ahhoz, hogy a Kiskunság egészségügyi helyzetéről pontos képet kapjunk, meg kellett vizsgálni az itt élő emberek életkörülményeit, lakásviszonyait, táplálkozását — amely sok esetben befolyással volt a járványok terjedésére — és nem utolsósorban a terület orvosi ellátottságát is figyelembe kellett venni. A 18. század közepétől a Jászkunság, amelybe a Kiskunság is beletartozott, egységes közigazgatással rendelkezett. 1745-ben a Hármaskerület, miután véglegesen megszabadult a Habsburg-ház és a német Lovagrend földesúri fennhatósága alól, és lefizette a megváltásért járó pénzösszeget, önálló lett. Ez az önállóság 1876-ig állt fenn, amikor a három kerületet egy-egy megyéhez csatolták. Addig a kerületet érintő főbb rendeleteket Jászberényben hozták, amit azután szétküldtek az egyes városoknak, ahol azokat a helyi adottságoknak megfelelően alkalmaztak. Ezért tartottam fontosnak, hogy a félegyházi, halasi jegyzőkönyveken kívül a hármaskerületit is megnézzem. A korszak orvostudománya meglehetősen fejletlen volt. A betegségek igazi okát nem igen ismerték, és legtöbbször a megromlott levegőtől származtatták, gyógyítására sokszor csak az érvágást tudták javasolni. Az orvoshiány itt is olyan súlyos gondokat okozott, mint az ország más vidékein, és ennek megoldása egyre égetőbbé vált. A 18. század első felében tanult orvos, akit ekkor physicusnak hívtak, csak egy volt a Jászkun kerületben, aki felügyelt a helységek felcsereire és sebészeire, azaz a chirurgusokra. Az egész Kiskun kerület csak 1793-ban rendelkezett először tanult orvossal, aki ekkor Szabadszálláson élt. Az 1787-es népszámlálási adatok