Bács-Kiskun megye múltjából 4. - Egészségügy (Kecskemét, 1982)

KÖZEGÉSZSÉGÜGY - ILLYÉS BÁLINT—JAKAB LÁSZLÓ Kunszentmiklós egészségügye a XVIII—XIX. században

Weszprémi István jegyezte föl az utolsó nagykunsági pestist.

49 Karcagra temesvári hidászok hurcolták be. Elhalt bajtársaikat olyan sebtében kaparták el, hogy a gyerekek fogdoshatták földből kimeredő végtagjaikat. Mindez 1 486 ember életébe került. Közbevetve nem árt itt megjegyeznünk, hogy kétféle fertőzésről tud a mai szakirodalom: bolhacsípés okozta megbetegedésről (inoculatio) és belégzés útján történt fertőződésről (inhalatio). Hosszabb lefolyású az első, a bubópestis: 5—7 nap alatt 50—80%-ban halálos lefolyású; a második, a tüdőpestis minden esetben halállal végződik 2—3 nap alatt.

50 Visszatérve Karcagra a járvány egészségpolitikai hátterének tisztázása céljából röviden közöljük a Nagykunság múlt századi nevezetes főorvosának összefoglaló jelentését. 1739. jan. 9-én kezdődött a járvány, s máj. 27-én ért véget. Ceremóniás (harangszós, prédikációs, kántusos) temetést tartottak máj. 2-ig. Apr. 9-én 40 halott közül 16-ot temettek teljes ceremóniával, a többit énekszóval.

51 A közleményből kiderül, hogyan hanyagolták el temetői gyülekezésükkor elemi egészségügyi kötelességüket a karcagi kálvinisták, mint ahogy az udvar valóban a reformátusokat okolta a járvány terjesztéséért burkolt formában. (A „magyar vallás" követőivel rokonszenvező újabb kutatások pedig bizonyos elismeréssel szóltak az akkori politikai ellenszegülésről.) Egyébként a korabeli — túlnyomóan katolikus — közvéleményben megerősítette az udvar táplálta gyanút, mikor a kálvinisták dogmatikai térre, inkriminált predestinációs tanuk védelmére terelték a vitát hallgatás helyett, hiszen — ahogy majd kiderül — egyáltalán nem erről volt szó. Nem vállalkozhattunk a mindmáig nyitott témánk teljes terjedelmében való taglalására, megítélésünk szerint ugyanis termékenyebb ebben a kérdésben az időpontok egyeztetése a szubjektív állásfoglalásnál.

52 A kunszentmiklósi ref. eklézsia Matrikulájának 59—61. oldalán három fölsőbb leiratot találtunk a pestisről; keltezésük: 1738. nov. 28-a, 1739. máj. 2-a és máj. 29-e. Az elsőből megtudhatjuk: ,, . . .nem védik magukat kellőképpen a ragályosoktól a predestináció kegyetlen tanítását követő helvét hitvallásúak (H. C. — ti. Helveticae Confessioni — addicti, crudum il49 Succinta medicorum Hungáriáé et Transylvaniae biographia. 1—4. köt. Lipcse—Bécs, 1774—87. 2. k. 8. laptól. 50 Kunszentmiklóson egyetlen részletezést találtunk meg az anyakönyvben, amikor „Virág Mihály Prédikátor első szülött leánya Sofia 24 órákig tartó pestise után meg hólt 4 esztendő és 10 hónapos lévén." 51 KÁTAI: i. m. 50., 59. 1. 52 Érdemes figyelni arra, mikor átír a szepesi kamara a magyar kamarának az 1718. évi erdélyi pestis ürügyén: ,,.. . mivel a praedestinatióba ostobául bizakodó kálvinisták nem törődnek az elővigyázattal, a természet nyújtotta eszközöket pedig megvetik, az Erdélylyel határos megyékben erőszakkal kell őket kényszeríteni, mert azokon a részeken igen sokan vannak az ilyen gondolkodású emberek." (Szilágyi Sándor (szerk.) : A magyar nemzet története. 8. köt. Bpest, 1898. 146. 1.)