Bács-Kiskun megye múltjából 4. - Egészségügy (Kecskemét, 1982)

KÖZEGÉSZSÉGÜGY - ILLYÉS BÁLINT—JAKAB LÁSZLÓ Kunszentmiklós egészségügye a XVIII—XIX. században

hid Praedestinationis princípium secuti, sibi a contagiosis non débite caverint)", hanem változatlanul érintkeznek a fertőzöttekkel vallásuk ürügyén. A második értesít a Karcagon dühöngő pestisről, a nem katolikus lakosság (Incolae Acatholici) helytelen magatartásáról, és utasítja a Jászkun Kerületet, hogy térítsék meg a prédikátorokat, híveiket „elvetemedett eleve elrendeltetési megyőződésükről (a damnata Praedestinationis Opinione)". Végül a harmadikban olvashatjuk: „Halas városának lakói súlyosan fertőzöttek a ragályban (Incolae Possois -ti. Possessionis—Halas Eqidemice Luis malo infecti)", majd törvényes eljárással fenyegetőzik a vesztegzár-törőkkel szemben. Idézett hivatalos iratainkból egyértelműen kitűnik az udvar otromba felekezetieskedése, bűnbakkeresési szándéka. Jó emlékeznünk arra, hogy még csak a pestis híre volt a Kunságban az 1738. nov. 28-i körlevél megküldésekor: legföljebb a tőle való rettegés, melyhez indokolatlanul járult hitük alapelvének durva sérelme. Természetesen még a fönti áron sem szándékunk mentegetni a karcagiak öngyilkos makacsságát, de azért talán mégsem általánosíthatjuk az ő példájukat az egész Jászkunságra vagy az Alföldön lakó hitsorsosaik magatartására. Aztán meg mért nem küldött az udvar újabb figyelmeztetést 1739 januárjában, mikor elkezdődött a járvány? Hiszen a nádor meg Pozsony tudott mindenről. Idézzük most a kecskeméti Muraközi Sámuelt, aki arról írt 1739. jún. 8án, hogy fölösleges már strázsákat állítani, mert alig van egészséges ház, a rokonok sem látogatják a halottas házakat, hiszen nem onnan temetnek. Nem búcsúztatják halottaikat a temetőben, csak a deákkántus kíséri ki őket. A katolikusok kihordják a ragály áldozatait a város kapujába, onnan temeti őket a plébános.

53 Még világosabb helyzetet teremtett Szentmiklós országos hírű prédikátora, szőnyi Virágh Mihály anyakönyvi bejegyzése 1739 júniusában: „Pestisben meg holt emberek felett a' F.(-elséges) Királyi tilalom miatt nem lehetett prédikállani." Szóval mégis volt hatása a tilalomnak. Halasra délről hurcolták be a járványt hajcsárok, pásztorok, s onnan terjedt északnak.

54 A járványnak délről fölfelé történt elharapózását igazolják a mi kutatásaink is: Fülöpszálláson 1739. máj. 2-án kezdődött, s végződött dec. 6-án, (Szabadszálláson csak a halottak számát — 605 — jegyezték föl), Szentmiklósra jún. 27-én tört be, és végződött 1740. febr. 17-én. 53 MAGYARY—KOSSÁ Gyula: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből. 1—4. köt. Bpest, 1929—40. 1. k. 333—4.1. 54 Janó Ákos (szerk.): Kiskunhalas. Helytörténeti monográfia. I Kiskunhalas, 1965. 126. 1. — Az 1739. márc. 17-i ócsai egyházkerületi gyűlésen már nem jelentek meg a baranyai lelkészek a pestis miatt. (FÖLDVÁRY László: Adalékok a Dunamelléki Ev. Ref. Egyházkerület történetéhez. 1—2. köt. Bpest, 1898. 2. k. 86. 1.)