Bács-Kiskun megye múltjából 4. - Egészségügy (Kecskemét, 1982)

JÁRVÁNYÜGY - NOVÁK LÁSZLÓ Pestis-, himlő- és kolerajárványok Pest-Pilis-Solt vármegyében a XVIII—XIX. században

A himlőjárvány rendszeresen visszalátogató, de nem tömegesen pusztító járvány volt. Már a kprai orvosi könyvek is két változatát különböztetik meg. Egy XVI. század végéről való munka így írja le a himlőt: ,,Az eggyk fele magas es vgyan hegyes sabasu, Az masadyk seles hymleo ky wth eloezoer ha feketeh zoeldelloek awagy kekoekes kemények, ezth ne orvosolyad bathor mert halálos hymle".

45 PÁPAI PÁRIZ Ferenc „Pax Corporis"-ában részletesebben szól a himlőről. Hidegleléssel kezdődött, az ember feje, vékonya, dereka fájt, s a reszketedség vett rajta erőt. A himlőzést három fázisra osztotta: 1. mig ki nem üt (4—5 nap), 2. himlő kiütésétől a beérésig, s 3. a himlő elszáradásáig tartó időszak.

46 Mindkét korai orvosló könyv a himlők enyhébb és súlyosabb fajtáját különbözteti meg. Az egyik minden bizonynyal az enyhébb lefolyású Varioli és a bárányhimlő (Varicella), míg a másik a fekete himlő (Variola vera). CSAPÓ József a XVIII. századból való orvosló könyvecskéjében megkülönbözteti a „hólyagos himlőt", „veres himlőt vagy kanyarót", és a „kása-himlőt". A „hólyagos himlőnél" jegyzi meg, hogy „Veszedelmet jelent a' himlő közt meg-jelenő patsétos szeplők, avagy kásahimlő".

47 A veszedelmes, fekete, zöldes vagy kékes hólyagokkal jelentkező himlő, a „kása-himlő" a Variola vera. A „patsetos" jelző a kiütés-jellegre vonatkozhat, nem pedig a himlő fajtájára (a himlőzés a kiütéses, skarlátszerű tünetekkel is megmutatkozott). A himlő gyógyítására a korabeli orvosló könyvek számos ajánlatot tesznek. A XVI. század végéről származó könyv a különböző gyógynövényekből főzött ital fogyasztását, s a beteg test borogatását javasolja.

48 Ehhez hasonló empirikus gyógymódot javasol PÁPAI PÁRIZ Ferenc is. Hasznosnak tartja a himlőzés első fázisában az érvágást (különösen javasolja a nyelv alatti érvágást), a többi szakaszban pedig a gyenge savanyú, fűszermentes ételek fogyasztását, a szeszes ital mellőzését, a szem, torok különös óvását.

49 Szerinte is, minél sárgább, azaz gennyesebb volt a himlő, annál több sikerrel kecsegtetett az általánosan javallott empirikus gyógymód. A XVIII. században, a nyomtatásban megjelent orvosi könyvek mellett, orvostörténeti szempontból, nagyon értékesek azok a leírások és gyógyászati javaslatok, amelyek (adaptálva a legfrissebb eredményeket) egy-egy hatóság szorgalmazására születtek a himlőjárvány megelőzése érdekében. Az 1794/1795. esztendei járvány után nagy lendületet vett a himlő elleni védekezés. Széles körben igyekeztek tájékoztatni a lakosságot a himlő ter45. VARJAS, 1943. 470. pag. 46. PÁPAI PÁRIZ, 1747. 312—1316. pag. 47. CSAPÖ, 1791. 273—293. pag. 48. VARJAS, 1943. 470—471. pag. 49. PÁPAI PÁRIZ, 1747. 312—316. pag.