Bács-Kiskun megye múltjából 4. - Egészségügy (Kecskemét, 1982)

KÖZEGÉSZSÉGÜGY - BÁNKINÉ MOLNÁR ERZSÉBET A közegészség- és járványügy helyzete Kiskunfélegyházán a két világháború között

intézményektől elkülönülve alakult ki. Az egészségügyi ellátás objektív és szubjektív feltételeinek területi megoszlása viszont rendkívül egyenlőtlen volt. A főváros, s egyes nagyobb városok mögött a vidék, a kisvárosok és falvak ellátása nagyon alacsony szinten állt. Ezeken a területeken — ide tartozott Félegyháza is — a javító szándékot, a szűkös anyagi lehetőségek, s a sokszor elmaradott tudati viszonyok erősen korlátozták. Kiskunfélegyházáról Erdei Ferenc 1937-ben írta: „Parasztváros Félegyháza, olyan mint a többi mezővárosok voltak egy fél évszázaddal ezelőtt. [. . .] Félegyháza falusi paraszti konzerváltsága szokatlan jelenség és sem nagysága sem földjének minősége nem ad kielégítő magyarázatot erre a maradiságra."

1 Erdei Ferenc az író és szociológus éleslátásával ragadta meg a várost jellemző haladásra való képtelenséget, mely a nehéz gazdasági helyzettel és a megfelelőt meg sem közelítő iskolázottsági szinttel párosulva alakította, konzerválta a rossz egészségügyi viszonyokat. A város területe időszakunkban stabilizálódott 66 000 kat. h. körül. A lakosság száma 1920-ban 36 797 fő, 1930-ban 38 206 fő, 1941-ben 37 612 fő, melynek közel 50%-a tanyai körzetekben élt. A lakásviszonyok rendkívül rosszak voltak. Az 1920-as felmérés szerint az összes lakóházak 83,6%-a épült vályogból vagy sárból, s csak 2,2%-a kőből, 14%-a pedig kőalappal vályogból. A tartós anyagból készült egészséges lakások számában 1930-ra csekély emelkedés mutatkozott, az összes lakások 3,3%-a épült kőből, a vályogból vagy sárból épültek százalékos aránya 74,2%-ra csökkent, tehát jelentősebb szaporodás a kőalappal vályogból épült lakások számában mutatkozott, mely ekkor az összes lakások 22,5%-a. Kiskunfélegyháza magas talajvízállása miatt ez a folyamat különösen pozitívan értékelhető. Jobban tükrözi a valóságos helyzetet, ha a tanyai körzeteket külön is megvizsgáljuk. A tanyai körzetekben még 1930-ban is alig épült kőből lakóház, itt a lakások 90,8%-ának anyaga a vályog vagy a sár, szemben a városi 54,9%-al.

2 A magas talaj vízállás miatt nedves, egészségtelen lakásokat a túlzsúfoltság is jellemezte. Vízvezeték nem volt, az ivóvíz szolgáltatást 17 ártézikút és az ásott kutak biztosították.

3 A fedetlen csatornák elősegítették a fertőzés 1 ERDEI Ferenc: Futóhomok Bp. 1977. 159. 1. 2 1920. évi és 1930. évi adatok a lakóházakról: kőből kőalappal, vályog vályog v. sár egyéb összesen 192< ) 143 879 52:54 8 6264 1930 város 195 1378 1929 10 3512 1930 kült. 53 307 3590 6 3962 3 Bács-Kiskun megyei Levéltár — Kiskunfélegyháza, Tisztiorvos iratai. Levelezőkönyv 1924. év 94. p.