Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)

FEKETE JÁNOS A kiskunfélegyházi pusztakeresők és az alföldi parasztmozgalom

háza Monographiája (1882.) a pusztakereső mozgalom kialakulási körülmenyeinek megértéséhez nélkülözhetetlen forrás. Mezősi Károly különféle településtörténeti és történeti tanulmányai (Kiskunfélegyháza településtörténete és XVIII. századi társadalma — Cumania II. 1974. —; Az algimnázium története 1809—1891 — A kiskunfélegyházi Móra Ferenc Gimnáziumi Emlékkönyv 1960. 27—94. old. —; Az 1848. év eseményeinek hatása Kiskunfélegyházán — Félegyházi Kun-Napok 1947.) Kiskunfélegyháza egyes társadalmi kérdéseinek alapos elemzését adják. Jelen tanulmány a fenti irodalom ismeretében főleg eredeti levéltári forrásokra támaszkodva törekszik arra, hogy Kiskunfélegyháza helytörténeti anyagával gazdagítsa a parasztmozgalom eddig feltárt történeti ismeretanyagát, helyi adatokkal színezze az általánosításokat és segítséget nyújtson a téma további kutatásához. Félegyháza kialakulása és társadalmi viszonyai Azok az események, amelyek 1868. április 13-án Félegyházán a nép és a hatóság véres összeütközéséhez vezettek, igen bonyolult és szerteágazó előzményekre vezethetők vissza, melyeknek ismerete nélkül az országos visszhangot kiváltó zendülést nem lehet megérteni és helyesen értékelni. FÉLEGYHÁZA 1743-ban települt újra. A jászsági telepesek anyagi teherbíró képessége eleve meghatározta az új közösség gazdasági szerkezetét, berendezkedését és társadalmi fejlődésének irányát. Létrehozta azt a sajátos társadalmi rétegződést, amely több mint száz éven át fenntartotta a kiéleződő feszültséget, meg-megújuló harcra indította — földszerzés reményében — a föld nélkülieket és a kisföldű parasztokat. A jászkun városok a XVIII. század közepén összeadott, közös pénzzel megváltották magukat. Ez a nagy jelentőségű esemény volt a redempoió. Félegyházán azokat a lakosokat, akik az 1745. évi váltsági összeg lefizetéséhez hozzájárultak, maguknak és utódaiknak —- más áldozatok vállalásával is — földet szereztek, redemptusoknak nevezték. A redemptus lakosság körében már kezdettől fogva nagy vagyoni különbségek alakultak ki, mert egyesek nagyobb, mások kisebb földterületet váltottak meg. Félegyházán a redempció idején végzett birtokosztás alkalmával a földeket egész, fél és negyed telkekre és házhelyekre mérték ki. Az egész házhely 140 katasztrális hold területű volt, s az 1745-ben összeírt