Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)
KIRÁLY LÁSZLÓ Az „amerikai utas" agrárfejlődés Bács-Kiskunban a második világháború előtt
is a legszívesebben foglalkozott. Mutatja viszont ez azt is, hogy a „teokrácia" még az ilyen praktikus és könnyen teljesíthető kérések vonatkozásában sem nézte jó szemmel a Kamara működését. 116 * * * A korábbiakban elmondottakból és végül a kamarai kérdésekre adott válaszokból kikerekedő kép keresztmetszetét mutatja területünkön a két világháború közti társadalom ellentmondásainak. A múlt században a tőkés fejlődés korszerű útján elindult Duna—Tisza közi parasztság az évszázados elmaradottság, akrónikus tőkehiány és az általában kedvezőtlen társadalmi körülmények között csak részben tudott kibontakozni. Elért eredményei azonban így is rendkívül figyelemre méltóak. A két folyó között elterülő rendkívül heterogén adottságú területen döntően a naturális tőkefelhalmozásra alapozva, intenzív kertészeti kultúrát hozott létre, amely még a gazdasági válság éveiben is folyamatos piaclehetőségeket biztosított. A paraszti társadalom polarizáltsága azonban az itt élő birtokos parasztokat is megakadályozta, hogy a kisüzemi gazdálkodás szorosan vett határain túlnézve, alapvető társadalmi változások igényével lépjenek fel. A gazdaságilag haladó, az újat (anyagi lehetőségeihez mérten) szívesen alkalmazó parasztgazdák tömegei érzelmileg szembenálltak ugyan a nagybirtokos — nagytőkés hatalommal, de inkább reformra vártak, mint forradalomra. A földnélküli agrárproletárok szervezettsége is alacsony szinten állt. Nagyobb részük kiterjedt tanyavilágban, egymástól elszigetelve, a gazdák érdekeit képviselő csendőrség jól szervezett és brutális felügyelete alatt élt. Területünkön ebben az időben szinte teljesen hiányzott a nagyipari munkásság, ahonnan forradalmi eszmék juthattak volna az agrárszegénységhez. Az itteni agrárproletárok közül ugyanakkor nagyon kevés járta az országot, így Ilii Területünk két háború közötti társadalmi helyzetét — a tanulmány céljának megfelelően — elsősorban gazdasági oldalról közelítettük és ezért a saját kutatások mellett csak Erdei Ferenc művét használtuk forrásnak. Heltai Nándor kutatásaiból azonban tudjuk, hogy a magyar irodalom korabeli jelesei milyen nagy figyelemmel kísérték a jelenlegi megye parasztságának életét. így Móricz Zsigmond az Est, a Pesti Napló, a Magyarország hasábjain és a Magyar Rádióban 20 nagyobb lélegzetű cikkben, riportban foglalkozott Kecskemét és környéke mezőgazdasági kultúrájával, az itt élő emberek munkája értékelésével. Darvas József a Kis Újságban írt riportsorozatot. Német László az ugyancsak forrás értékű cikkei mellett irodalmi műveiben, közelebbről a Cseresznyés és a Mathiász Penzió e. drámáiban a Kecskemét környéki kertkultúrát megteremtő embert állította középpontba. Tamási Áron és Szabó Pál ugyancsak többször megfordult e tájon és elismeréssel írt az itt élő emberek szorgalmáról, természetátalakító tevékenységéről. Nagy Lajos Kiskunhalom című regénye a megye dunamenti táján található települések korabeli társadalmi arculatát festette markáns színekkel. Sajnos e nagy értékű — és még tovább is bővíthető — irodalmi forrásanyag jelentőségéhez mért felhasználása messze megbaladta volna a tanulmány kereteit.
