Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)
KIRÁLY LÁSZLÓ Az „amerikai utas" agrárfejlődés Bács-Kiskunban a második világháború előtt
tezőgép, amely évtizedekig a legkorszerűbb eszköze volt a kisüzemi növényvédelemnek. A mintagyümölcsös telepítésének befejezése után a bemutató tevékenység mellett a szakismeretek nyújtását szélesebb alapokra kívánták helyezni, ezért 1929-ben megnyitották a Kertmunkásképző Iskolát, ahol az akkor korszerű elvek szerint oktatták a kertészeti szakismereteket. A két évfolyamos iskolában az első időben összesen 30 főt tudtak elhelyezni. Az érdeklődésre jellemző, hogy évente a 15 első évfolyamos helyre ,,többszáz kérvény" érkezett. 98 Ezért a Kamara többször tett kísérletet az iskola bővítésére, 1933-ban támogatást kért az FM-től újabb 10 férőhely létesítésére, amelyet a tárca —• jellemző indoklással — „fedezet hiányában" elutasított. 99 . Az Országos Mezőgazdasági Kamarától azt kérték, hogy 2 tanuló folyamatos ellátását vállalja. Az OMK. válasza is meglehetősen stereotip és rutinos volt: ,,A t. Kamara 415. számú megkeresésére válaszolva, a legnagyobb sajnálatunkra közölnünk kell, hogy ez idő szerint nem vagyunk abban a helyzetben, hogy akár csak egy kertésznövendék költségeit is magunkra vállalhatnánk." 100 Az iskola a nehézségek ellenére is tovább fejlődött és fennállása alatt — 1929—1944. —- kibocsátott 260 végzett kertészt. (1931ben 10, 1944-ben már 37 főt.) 101 Az állandó jellegű kertmunkásképző iskola mellett a szakismeretek terjesztésében nagy jelentőségűek voltak a téli gazdasági iskolák, a különféle szakmai tanfolyamok és előadások is. Ezek mind hozzájárultak a parasztság szakmai ismereteinek korszerűsítéséhez. Az 1929—-33-as gazdasági válság a folyamatos kamarai munkát is megszakította. A Magyar Róna első évfolyamára még az volt a jellemző, hogy rendkívül nagy dinamizmussal vetette magát bele az alföldi gondokba. Magas szinten foglalkozott a tanyakérdéssel, valamint a szakoktatással. 1928-tól kezdődően, mintegy a gazdasági válság előszeleként, a lap lényegesen vékonyabb lett, a társadalmi kérdéseknek egyre kevesebb teret szentelt. Ez egyébként jellemző volt nemcsak 1928-ra, hanem jószerével az azt követő esztendőkre is. Az egykori dinamizmust ekkor már nyílván a kivitelezés sokféle korlátozottsága is lohasztotta. A gazdasági válság éveiben a Kamara rendkívüli erőfeszítéseket tett elsősorban saját fennmaradásáért, összefüggően azzal, hogy intézményei időközben eladósodtak, miközben az őt tulajdonképpen fenntartó gazda98 BKML., Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kamara (a továbbiakban DTMK.) 1933—415. 99 BKML., DTMK. 1933—FM. 50 231. 100 BKML., DTMK. 1933—093. 101 BKML., DTMK. 1943—44. évi beszámoló jelentés.
