Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)

HARGITAY GÁBOR A kalocsai érsekség a politikai katolicizmus szolgálatában

A kalocsai érsekség a politikai katolicizmus szolgálatában (1911-1942) HARGÏTAY GÁBOR Történetírásunk mindig megkülönböztetett figyelmet szentelt Magyarország hercegprímásának, hiszen személye és tevékenysége a magyar egyház álláspontjának szimbóluma volt. Ez teljesen érthető. De épp ily mértékben érthetetlen, elgondolkoztató, hogy az egyházi rangsorban és a tényleges jelentőségben is közvetlenül a prímást követő kalocsai érsekek miért estek ki csaknem teljesen az érdeklődés köréből. Közéleti súlyuk és munkássámik között nem volt akkora különbség, amekkorát a róluk írt irodalom mennyiségi összehasonlítása mutat ! Ha számbavesszük Kalocsa főpapjait Asztriktól Császkáig (1831—1904) — a magyarországi katolikus politikai mozgalom megindulásáig —, megállapíthatjuk, hogy az érseki szék csaknem ezer éves fennállása alatt számos képviselővel járult hozzá a magyar kül- és belpolitika alakulásához, történetéhez — igen sokszor az esztergominál nagyobb szerephez jutva. Találunk közöttük királyi kancellárokat, akik az uralkodó vitás kérdéseinek elsimításán fáradoztak, vagy trónkövetelők békítését vállalták — hiszen a kor szokása szerint a világiak ilyen esetekben gyakran elfogadták az egyház képviselőinek közreműködését —, katona-főpapokat: nemcsak a Mohácsnál fővezérként elesett közismert Tomorit, hanem a tatárok ellen Muhinál hősi halált halt Csák Ugrint is; az udvari politikai intrikák művészeit; a feudális anarchia zavarosában halászó gátlástalan főurakat ; a koronázás dicsőségéért késhegyig harcolókat, vagy akár az eleve megoldhatatlan diplomáciai kérdések áldozatait, mint például a Rákócziék és az udvar között közvetítő, végül mindenki által megvetett Széchenyi Pált (1696—1710). A példák sokszínűséget, helyenként végleteket mutatnak, de közvetve, vagy közvetlenül kapcsolhatók a politikai tevékenység fogalomköréhez. Ügy érezzük, hogy ez a kialakult középkori tradíció egyszersmind a kérdés újkori kutatásának jogosságát is igazolja, hiszen a magyar katolikus egyház még a XX. században is milliós tömegekre tudott hatást gyakorolni. Sem a békés évtizedekben, sem a forradalmak és ellenforradalmak idején nem volt közömbös a kalocsai érsekek megnyilatkozása, állásfoglalása. Tehát egyáltalán