Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)

ROMSICS IGNÁC A Duna melléki ellenforradalom

161 ember 300 és 7500 korona közötti tételekben fizette be.

398 A hadisarc kivetés általában nem váltott ki nyílt elégedetlenkedést. Június végi, július eleji jelentések beszámolnak arról, hogy az állatok és az élelmiszerek Budapestre szállítása zavartalanul bonyolódott.

399 Ez alól csak Szekszárd volt kivétel, ahol a polgárság megtagadta a begyűjtésre vonatkozó parancs teljesítését. Krammer és Lefkovits erélyes fellépésére (kilátásba helyezték a túszok kivégzését) azonban néhány óra alatt Szekszárdon is összegyűlt a kívánt összeg.

400 Az újabb és minden eddiginél súlyosabb kényszerű beszolgáltatás tovább fokozta a birtokos parasztságnak és egyéb kispolgári rétegeknek a Tanácsköztársasággal szemben táplált ellenséges érzelmeit. Az is feltételezhető, hogy néhol zavarokat okozott a termelésben,

401 az adott helyzetben mégis érthető intézkedés volt. A budapesti proletariátus júliusi élelmezési helyzete tette szükségessé. IV. HATÁSA A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB VEZETÉSÉNEK DÖNTÉSEIRE Mint a június eleji erőviszonyok kifejezője a Duna melléki ellenforradalom két vonatkozásban is hatást gyakorolt a Magyar Tanácsköztársaság legfelsőbb vezetésére, annak döntéseire. Egyrészről egyértelművé tette a Tanácsköztársaság vezetői előtt, hogy a ,,vidék" nem akar és nem is fog részt vállalni a Vörös Hadsereg emberanyag utánpótlásának biztosításában, s ennyiben egyik motiváló tényezője volt a június 29-i feltétel nélküli visszavonulást elrendelő döntésnek. Feltételezhető, hogy a pártvezetőségi ülésnek, s a június 19-i Kun-referátumnak a második Clemenceau-jegyzékre adott kitérő válaszai

402 mögött — a diplomáciai időhúzás mellett — az elrendelt és 18-án már „megkezdődött" sorozás eredményeire való várakozás is meghúzódott. Az pedig biztos, hogyha 20-án és 21-én nem a terjedő felkelésről, hanem a sorozás kedvező fogadtatásáról és tömeges jelentkezésekről tettek volna jelentést Kunnak, egészen más pozícióból tárgyalhatott volna Clemenceauval, majd 23-tól 398 MA. 619. f. 1920—B. 1949. 6. e. 72. old., u.o. 609.1. 35/1919. sz.n. 1. 6. e. 32—35. old. és K. BALOGH, 1964.194. old. 399 PmL. MT. PPSKk Vm. kormányzótanácsi biztosának ir. 6 (dunavecsei) j. 1. old. ,PIA. 609. f. 35/1919. sz. n. 1. ő. e. 29. és 39. old. 400 K. BALOGH, 1964. 104. old. 401 Lásd erre a homokmégyi Direktórium július 20-i jelentését: PIA. 609. f. 35/1919. sz, n. 1. ö. e. 45—46. old. 402 KIRSCHNER Béla: Az 1919-es visszavonulás kérdéséhez. Kortárs. 1970. 14. évf. 1. ez. 96—102. p. és HAJDÚ, 1969. 274—289. old. 21* 323