Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)

ROMSICS IGNÁC A Duna melléki ellenforradalom

ajándékozás-önkéntesség formájában teljesített élelmiszerrekvirálás és állatbegyűjtés vagy sorozás alól egyre több település (pl.: Izsák, Ordas, Dunavecse, Dunapataj, Koháryszentlőrinc) próbálta magát kivonni,

104 s végül a helyi tanácsszervek vezetői — köztük a vitatható nézeteket valló, de Kecskeméten reálpolitikusnak bizonyult Sinkó — kezdték hangoztatni, hogy a rekvirálások folytatása lázadásokat eredményezhet.

105 A népbiztosoknak szintén nem voltak illúzióik. Hamburger olyan jól ismerte a birtokos parasztságot, hogy még a 72 kg-os fejadagot sem tekintette reálisnak, hanem ,,mivel nem számíthatunk a kisgazda termésfeleslegére egészen", 50 kg-ot látott biztosítottnak.

106 És — tegyük hozzá — ezt is csak aratószázadokkal, úgy, hogy „meglehetősen erős karhatalmat leszünk kénytelenek szervezni" az ipari proletariátus szükségleteinek biztosítására.

107 Ezekután felvetődik a kérdés : ha a proletárdiktatúra gazdasági és katonai vezetői ilyen világosan látták módszereik következményét, akkor miért nyúltak (akartak nyúlni) mégis ezekhez az eszközökhöz ? Az eddigiekben tulajdonképpen már megválaszoltuk a kérdést. A Tanácsköztársaság június közepi, már súlyos gazdasági és külpolitikai-katonai helyzetéből csak ez a bizonytalan sikerrel kecsegtető megoldás látszott kivezető útnak. Hamburger referátumának elkeseredett hangvétele nem alkati pesszimizmusából fakadt, hanem a helyzetismeret alakította olyanná. Böhmmel nem egyszerűen defetista hajlama mondatta a június 21-i hadügyi vitában, hogy „a hadsereget most,rögtön, azonnal, órák alatt megkell tudni megfelelően kiképzett katonákkal erősíteni",

108 hanem a frontokon uralkodó állapotok is.

109 Ezért a Forradalmi Kormányzótanács CIX. sz. rendelete, annak konkretizálása, ill. a Hamburger javasolta begyűjtés egészében véve nem tartoznak a Tanácsköztársaság vitatható, hibás intézkedései közé. A Forradalmi Kormányzótanácsnak a „vidék" várható reakciója ellenére is meg kellett kísérelnie a Vörös Hadsereg emberanyag utánpótlását, s a nagyüzemi (jórészt budapesti) munkásságnak mint a proletárdiktatúrát legegyértelműbben támogató rétegnek az élelmezése is elsőrendű feladata volt. 104 A dunavecsei járásra: Országos Levéltár (továbbiakban: OL). L. 14. 2Ö02/1919. sz.; Izsákra: B-Kml. Izsák. Közgyűlési jkv. 1911—1919. köt. 1919. ápr. 19.; Ordasra: B-KmL. Ordas. Közgyűlési jkv. 1918—1925. köt. 1919. jún. 2. 105 Sinkó Ervin véleményét lásd B-KmL. Kecskemét. Kormányzótanácsi biztos ir. 410/1919. sz. alatt. Vö. A kalocsai földmunkások vezetőjének, Nagy Jánosnak, a Megyei Intéző Bizottság egyik ülésén elhangzott felszólalásával: PmL. PPSKk Vm. Munkástanácsa Intéző Bizottságának május 10-i jkv-e. 58. old. 100 TOGY. 53. old. 107 Uo. 54—55. old. idézi: JÁSZI: 125. old. 108 TOGY. 201. old. 109 Azészakifront június eleji helyzetére lásd LIPTAI Ervin: Vöröskatonák, előre! Bp. 1909, Zrínyi Katonai Kiadó. 410 p. 270—290. old., különösen a 287. oldalon írottak.